(mese)

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de mégis: egy kisvárosban, az igen nagyra becsült és magát nagyra tartó önkormányzati testület hozott egy komoly határozatot:
161/2017.(IX.VI.) sz. Ök. Határozat (Pomáz)
„Pomáz Város Önkormányzat Képviselő -testülete 6 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy Nagy Attila képviselő javaslatára a Pomázi Értéktárból a Pomázi cseresznye / Pomázi hosszúszárú cseresznye, mint érték törlésre kerüljön, tekintettel arra, hogy többszöri felhívás ellenére is- politikai célokra került felhasználásra a név.
Abban az esetben, ha megszűnik a politikai felhasználás, a Képviselő-testület napirendre tűzi a Pomázi hosszúszárú cseresznye ismételt felvételét.
Felelős: Vicsi László polgármester
Határidő: azonnal”

Az úgy történt, hogy a testület – annak rendje és módja szerint – azon a szép, koraőszi napon, az előre bejelentett időpontban összegyűlt a Nagy-Tanácsteremben, a polgármester szigorú tekintettel és ahogyan azt szokta átnézett az egybegyűlteken – képviselőkön és érdeklődőkön egyaránt –, a Pomázi Polgár felelős főszerkesztője és a pomázi tévé operatőre felé biccentett fejével, utóbbi azonnal megértette és elindította a kamerát, ezt a vitát hallhatja-láthatja ország és világ, de legfőképp a kisváros népe, már, akinek bejön a csatorna. Te jó isten, megint 14 napirendi pont és az egyebek – gondolta közben a polgármester, mégis vidám arcot vágva hozzákezdett a napirend fölolvasásához.
A többi – ahogyan az a mesében illik – már ment is, mint a karikacsapás. Ugyan az ellenzéki képviselők próbálkoztak ezzel-azzal, de azokat a csetlő-botló kezdeményezéseket csípősen-sértő-alázó megjegyzésekkel, a riposztoknak még a lehetőségét is kizárva, a fideszes polgármester rutinból elrendezte. A testületi ülés fölött hirtelen elszállt egy lepkeszárnyú angyal, mintegy jelet adva arra, hogy most már lehet szavazni! A jegyzőasszony alázatosan mosolyogva intett a polgármesternek, aki gyorsan meg is szavaztatta az „cseresznyés” határozatot, és már mentek haza a középkorú meg fiatal lyányok meg legények. Ez férfimunka volt megint – morogta maga elé a polgármester, miközben bedugta a slusszkulcsot és elindította a terepjárót. És ha a cseresznyéből megint ügyet csinálnak – rémlett föl neki még elalvás előtt, nem érdekes, le vannak ők…, úgy, ahogy vannak, és már horkolva aludt is.
Teltek- múltak az órák és a napok, és lássatok csodát abban a kisvárosban is, bizony mégis országos hír lett belőle, a Pomázi Cseresznye országos ismertségre tett szert! Ahogyan a pomázi kerítés is. Meg az a környezet-szennyeződést okozó vállalkozási engedélyezési izé is. Meg a franc emlékszik már mi még. Mert azok, azok a gaz ellenkezési tagok „csak” ahhoz értenek „csak”, verni a huppot, mert azoknak semmi sem jó. Mert nem értenek a szóból! Hát mért nincs az úgy jól, hogy a városnak van egy újságja, egy tévéje és abban csak a hivatalos emberek szerepelnek, csak ők szólalhatnak meg, csak róluk jelenhet meg érdekes, színes, „csupajó-szép-pozitív” hír, meg főleg rólam, hiszen én vezetem a várost – dühöngött magában a polgármester, amikor egyik reggel éppen fogyasztotta a kávéját! Meg különben is, így megy ez az egész országban mostanában, hát akkor ezek mit ugrálnak itt, miért csináltak egy Pomázi Cseresznye független újságot, politizál az a cseresznye, akkor meg persze, hogy ki vele az Értéktárból – morfondírozott tovább és már hívta is kedvenc „trollját”, újságíróját.
Azér’ ugrálnak, polgármester úr, mert a „nemzeti érték – a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék”; azér’ pörölnek, mert „hungarikum – kiemelésre méltó olyan nemzeti érték, amely jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét jelenti”, érti már – olvasták volna neki a törvény szövegét, ha nemcsak a házi-barátait hívta volna, hanem hozzáértő és okos és független szakértőket is tanácsért. De persze őket nem hívta! Mert úgy kellett a polgármester” úrnak” ez az „Értéktár”-izé, mint az ablakos tótnak a hanyatt esés, de bizony ezt még magának sem vallotta be, nemhogy a megjelent trolljainak. Mit csináljunk most már – kérdezte csöppet sem örömmel, ezek verik tovább majd a huppot, lovagolnak ezen az „Értéktár”-izén, nehogymá’ legyen valami ebben a ciklusban, amit végig visznek. A szakértő troll és újságíró bölcsen hallgatott, mert tudták, megadja magától is a polgármester úr a választ, csak türelmesen kell várni. Néhány rövid krákogás után mondta is a polgármester: a következő ülésre legyen egy előterjesztés, hogy a pomázi cseresznye-pálinka az „Értéktár”-izébe fölvéttetik!
Úgy is történt biza’, nem is volt abban semmi hiba, gyorsan megszavazták 6 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a javaslatot, majd a rövid taps után ittak is egy jót a pálinkából, nyilatkoztak a helyi tévének, majd az újságnak is és már mentek is haza.
Így vót-e, vagy nem így, erre már senki nem emlékszik. Az öregek ugyan csak hümmögnek, hogy hol az a pomázi pálinka, de aztán „megszíjják” pipájukat, rámordulnak a kutyára és minden megy tovább a maga útján.

2017. 09. 19.