#metoo 2.

0 Flares Filament.io 0 Flares ×


Özönlenek a bejegyzések, esszék, értelmezések, támogató és elutasító kommentek, gúnyolódó viccek, elolvashatatlan megjegyzések a #metoo kirobbanása óta. Megszólaltak és várhatóan majd még meg fognak szólalni további áldozatok; vélhetően (rejtőzködve) megszólaltak zaklatók is.
Jegyzetemben korábban leírtam már véleményemet: „ne Marton Lászlóról beszéljünk, írjunk, kommenteljünk; ne azt kutassuk, mi történt akkor és éppen ott az autóban, a szobában a szoknya alatt vagy a nadrágban, hogy sötét volt-e vagy világos, hogy volt-e ott más is, vagy nem …”; hanem arról, hogy „Mert most is ez a rend!”, és sajnos ez a megjelenés óta is igazolódni látszik.
Hát, fussunk neki újra!
Az én értelmezésem szerint a zaklatás az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, ami mindig nem egyenlő szereplők kapcsolatából alakul ki. Olyan féloldalas szituáció, amelyben az egyik fél esendő, gyenge, alárendelt, kiszolgáltatott, eleve vesztésre ítélt; míg a másik határozott, erős, fölérendelt, uralkodó, aki irányítja, a számára hasznos, kívánatos irányba tereli a kapcsolatot. Ezt a viszonyt mindig az erős hozza létre; teremti meg hozzá a színpadot, a díszleteket, a hangosítást. Ez akkor is így van, ha az első lépést megtevő, a kezdeményező nem Ő, hanem a gyenge fél, mert a gyenge nem zaklatást akar (abba ugyanis belekényszerül és úgy bukik el; vagy nem enged, és azért bukik el), hanem valami mást: pl. tudást, gyógyulást, munkát, színész-szakmát. Ez a kikényszerített viszony általában csak rövid ideig tart, a fölérendelt – miután elérte, megkapta, amit akart – hamar „rövidre zárja” a kapcsolatot, és azonnal új alanyt keres és talál magának. Az újabb gyenge alárendelt megtalálása véletlenszerű, mindig éppen a helyzet adja.
Mert mindig lesz újabb gyenge, esendő; mert mindig újra és újra megtermelődik a szituáció!
Miért lép be valaki, egy gyengébb ilyen nexusba?
Nem a zaklatásért!
Arra nem is gondol(?).
Tanulni, fejlődni, gyógyulni, dolgozni akar; bekerülni oda, abba a közösségbe, csoportba, munkakörbe, ami álmai vágya, amivel biztosítani tudja boldogulását. Gyanútlan(?), mert nem sejti, nem tudja, hogy ennek ára van, hogy ennek milyen ára van. Azt hiszi az ár megfizethető számára: tanulás, figyelés, sok-sok munka, együttműködés a sikerért (ami persze közös lesz), esetleg sok pénz. Ő ezt tudja és akarja adni azért, amit cserébe kap majd a „partnertől”.
És miért lép be a másik az erősebb?
Erről ír Hercsel Adél egy, Takács Hajnal a Bántalmazottak igazsága című könyvéből idézett hosszú listát, amiből csak néhányat emelek ki:
• mert jogosultságtudata van (mert úgy gondolja, megteheti);
• egoista (csak ő számít);
• előjogokat tételez magának (ez nekem jár);
• hatalom és uralkodási vágy (én rendelkezem veled is);
• hierarchikus gondolkodású (fölötted állok);
• felelősségvállalás hiánya (te jöttél hozzám, a te hibád);
• egyoldalú látásmód (te nem is vagy, csak a tárgyamként létezel);
• ignorálás (te nem is vagy, észre sem veszlek).
A megoldás mindig a fölüllévőnél van; a gyengébbnek ugyanis nincs igazi választása: csak a kilépés, vagy az elszenvedés! Az erős viszont kezében tartja a helyzet kulcsát, mert ő használhatja, de mire használja majd fölényét: arra-e, amit vár tőle a gyengébb (és amire egyébként a „megbízatását” is kapta!), vagy arra, amire belső (aberrált) „akarata” készteti.
Zaklatás esetén eldőlt a kérdés! Tanár-diák; orvos-beteg-ápoló; rendező-színész- színi növendék; főnök-beosztott; hány és hány szituáció van, ahol naponta „élesben” kell megfelelni a kérdésre, és ahol rendre rossz válaszok születnek.
Mert ma ez a diktált, a fölülről mutatott példa, a követendő idea. Hiszen már közmunkás se lehetsz, ha nem takarítod a polgármester házát. Hiszen már közbeszerzést sem nyerhetsz, ha nem „egyezel ki” a döntéshozóval. Hiszen színházigazgató sem lehetsz, ha nem rendezel a kormánypárt szája íze szerint.
Már ez a norma!
Szét kell verni!

2017. 10. 23.

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Hozzászólás