Óvakodj a katonai jellegű csoportoktól…

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

(Hatodik lecke – Timothy Snyder)

Amikor a rendszerellenes fegyveres erők tagjai
elkezdenek egyenruhát hordani,
aztán fáklyákkal és vezérük arcképével
felvonulni, közel a vég.
Amikor a vezető paramilitáris csoportok
és az állami rendőrség, katonaság
összevegyülnek, elérkezett a vég.”

A legtöbb kormány magához vonja az erőszak monopóliumát. Másképpen nem tudja gyakorolni alapvető funkcióit: választásokat tartani, adókat beszedni, szerződéseket elfogadtatni, népszavazási kezdeményezéseket biztosítani. Ugyan az 1949. évi, többször módosított Alkotmány 40/B. szakasza (3) pontja kimondta: „A fegyveres erők irányítására – ha érvényes nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – az Alkotmányban és külön törvényben meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Minisztertanács és az illetékes miniszter jogosult.”; a többszőr módosított magyar alaptörvény mismásolva tartalmazza az erőszakszervezetek létesítésének és fenntartásának kizárólagos állami monopóliumát.
Pedig az erőszakszervezet-jellegű csoportok puszta léte is már megkérdőjelezi a demokratikus működés föltételeit, mert azok a (még fegyverrel nem, de egyenruhában, egységesen kopaszon, magabiztosan erőt fitogtató) csoportok félelmet keltenek, korlátozzák a vélemény szabad megfogalmazását, akadályozzák az emberek állampolgári jogainak a normális gyakorlását; rosszabb esetben ellehetetlenítik az állam alkotmányos működését is. Hogyan lehet érvényt szerezni a törvényeknek, ha van(nak) olyan erő(k), amelyek nem a törvények oldalán, hanem felette állnak; ha léteznek az országon belül – még ha csak kicsi területen, időszakosan is – olyan helyiségek, falvak, utcák, stadionok, OVB irodák, ahol az államtól független kigyúrtak, hordák szinte korlátlanul érvényesíthetik akaratukat?!
Hacsak nem az állam tudtával!
Hacsak nem az állam jóindulati félrekacsintásával, informális támogatásával?!
Hacsak nem úgy, hogy „az oroszok már a spájzban vannak”!
Mert gondoljuk meg: a rendőrég ezeknél a cselekményeknél gyorsan lezárja a nyomozást, az ügyészség pedig nem emel kifogást a nyomozás befejezése ellen, miközben alkotmányjogászok véleménye szerint ezek a cselekmények többéves börtönbüntetéssel lennének sújthatók; és az elkövetők továbbra is szabadon kószálhatnak, sőt: biztonsági szolgálatot nyújthatnak pl. a kormányzó párt pártigazgató alelnöke által irányított egyesület pályáján, ahol a hétvégén késes verekedés történt.
Persze (még) nem viselnek, hordanak fegyvert, legföljebb titokban tartanak a hegyekben lőgyakorlatot és jelennek meg időnként a Várban az Elnök Palotája előtt parádézni; vagy másutt Emléktúrával dicsőíteni a Kitörés napját; és alakulnak újjá vagy át, még a nevüket is alig megváltoztatva, ha a helyzet úgy kívánja. És mindeközben a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a legnagyobb támogatottsággal bíró ellenzéki párt – ugyan némelykor titkolva, leplezve – bejelenti, hogy hatalomra jutása esetén legalizálja a vele szövetséges Gárdát.
Mert az erő, a hatalom már megint nem eszköz, hanem cél lett! És ha erő van, akkor azt érvényesíteni, fölhasználni is kell! Persze dehogy is az állam ellen: ellenkezőleg, az állam érdekében! Ehhez, pedig ellenség kell, méghozzá hatalmas és gyűlölendő (méltó) ellenség kell, akitől retteg és fél Európa és a világ, de amely ellenség legyőzhető! Tehát az ellenség legyőzése erőt kíván; a gyűlöletkeltés erőszakot követel; ezért a gyűlölet és az erőszak (képe) együtt jár!
Viszont vannak még törvények, mindet nem sikerült (még) átformálni, átgyúrni, és azok a törvények korlátozzák az (állami) erő alkalmazhatóságát, bevethetőségét; tehát „civilesíteni”, „magán-cégesíteni” kell az erőt, és megvédeni az idő előtti lebukástól. De legfőképpen használni kell, mert arra valók!
A gyűlölet, az erő(szak) aztán (méghozzá nagyon gyorsan) megváltoztatja a légkört: szinte észre sem vesszük és a társadalom már dübörögve és ütemesen követeli majd az erő bevetését, az erő alkalmazását: először még csak védekezésképpen, kampánygyűléseken, ünnepi megemlékezéseken, a határvédelemben; aztán már támadni is akar, megelőző csapást követel; majd már leszámolást is, méghozzá kívül és belül egyaránt.
Óvakodj hát, kerüld el a katonai jellegű csoportokat…

2017.11.08.

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük