A tanítványok …

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

Fölemelte a fejét.
Rájuk nézett. A szemüket kereste. Azokat a csillogó, éles, mindig vesébe látó, kék, barna, tiszta szemeket. A tekinteteket. De csak arcokat látott. Kipirult és indulatba torzult arcokat. De nem, ahogyan alaposabban megnézte, indulat nem, inkább közömbös elutasítás, tagadó lenézés volt azokon az arcokon. Mindegyikükén. A szemüket viszont nem látta, nem láthatta. Egyikük se nézett rá: Anna, Kati, András, Tamás, Feri és a többiek elkerülték a szemkontaktust vele. Inkább félrenéztek, inkább dörzsölgették, inkább az asztalon babráltak, de nem néztek felé.
Akkor lehet még remény – gondolta, akkor még van bennük valami, ami tiltakozik, ami tilost mutat, ami megcsörren és figyelmeztet.
Talán innen el lehetne, innen kellene elindulni. Ahogyan már korábban is, annyiszor elindult.
Mert akkor tényleg nagyon nagy lenne a baj, ha már a belső hang se mondana semmit. amikor nem jön a figyelmeztető csengő: mit is mond a másik, miről is beszél, miért is azt gondolja? Amikor már cinikussá válik a tiltakozás: csak azért is! Amikor már direkt rárak még egy lapáttal, hogy fájjon is, hogy büntessen is, hogy alázzon, eltiporjon is. Amikor a másik már nem is érdekes, mert ő úgyis jobban tudja, mert igenis: mindenképpen neki lesz igaza.
Talán ők még nem jutottak el ide.
Egy pillanatra becsukta a szemét.
Milyen fantasztikusak voltak ezek a gyerekek! Már az első találkozásukkor, a bemutatkozó órán, ami mindig a legfontosabb, már akkor látta rajtuk, hogy ők azok, ők lesznek azok, velük lehet és kell is mindenről őszintén és nyíltan beszélni, terelni őket, de mégis hagyni, hogy a maguk útját járják. Mert az lesz az igazi. Nem is kellett nekik semmit sem mondani a szemkontaktusról, azonnal megvolt, mindenkivel!
Nem volt nehéz dolga. Rögtön kialakult közöttük egy meghitt, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat, nem a tanár és a tanítvány, az oktató és a tanuló viszony volt ez; hanem a felderítő, a kutató és az ebben segíteni akaró és tudó kapcsolata. Ő is adott, és ő is kapott! Új hangot, új szemléletet, új szempontokat. Teljesen elvarázsolták és azt hitte, varázsolt ő is. Mindenről szót váltottak, szót értettek. Volt tananyag is, de az sem tananyag volt, hanem megbeszélni és megérteni való múlt, jelen és jövendő.
Az egész világ volt a téma.
És ők belevágtak: Kelettől Nyugatig, a kezdetektől az elmúlásig, a hangaszáltól a világmindenségig!
Megint kinyitotta a szemét. Megint látta az ismeretlen ismerős arcokat, most meghallotta a gyenge zsibongást is, ami eddig nem volt, amit eddig nem hallott meg.
Mi történt, hogy nem vette észre, mikor változtak meg. Vagy nem is ők, hanem ő változott, csak nem vette észre magán a változást, az öregedést? Hiszen apák és fiúk, sőt nagyapák és apák, unokák és fiúk. Hát erről lenne szó?
Hirtelen apjára gondolt. Meg apja testvéreire. Arra, hogy … de mindegy már, nem érdekes. Hiszen minden úgyis újra elkezdődik, újra elkezdődött, megérkezett, itt van. Keserűséget érzett a szájában, nem akarta elhinni keserűséget, az ők is keserűségét.
Hogy nem vette észre, hogy lehetett ennyire vak? Vagy kezdetben ők nem is ilyenek voltak? Csak közben váltak ilyenné? De akkor ő is tehet róla, akkor az ő keze is benne van?!
Persze ők nem olyanok voltak, mint ő: teljesen mások. Azt látta rajtuk, hogy mások. Mindegyikük egy önálló csillag, egyéniség volt, amikor először találkozott velük, már akkor is. Mindegyikük törekvő, hogyan is mondják: sikerorientált, győzni-akaró volt! És tudták azt is, úgy is gondolták: mindenki nem nyerhet, mindenki nem lehet győztes, még közülük se. Ezért nem egymásért, hanem egymás ellen is kell! Mindig egyedül! Csak egyedül. A másik nem érdekes, csak addig és annyira, amennyire használni lehet, amennyire használni tudják. Nem közel engedni, nem együtt érezni; kitárulkozni meg pláne nem! Mindenki a saját csigaházában lehet csiga! De ott igazán csiga! Ezt nem tudta megérteni sohasem, ezért aztán ebben nem is tudott változtatni rajtuk.
Talán ez a fő ok, a fő baj?
Már ez sem érdekes.
Már csomagolnak. Számukra már vége.
Megint az apjára gondolt. Aztán a Soros-disznóra. Meg a kis-Gulyásra, „rossz, aki rosszra gondol” kimondóra. Meg arra, hogy ez „nem kormányzati ügy”. Meg a képre: „Zsidók! Az egyetem a miénk, nem a tiétek! Üdvözlettel a magyar hallgatók”.
Meg a fáklyás felvonulásra. Ahova most mindegyik diákja kimegy…

2017.12.14.

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Hozzászólás