„KICSIK VAGYUNK MI AHHOZ, HOGY EZEN VÁLTOZTATNI TUDNÁNK” …

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

Van egy kis falu a Keleti-főcsatorna mellett. Nem az isten háta mögött fekszik, éppen Békésen innen. Csendes, nyugodt vidék.
Éppen úgy szép, jó, ahogy van vidék.
Minden mozdulatlan, változatlan vidék.
Ahogyan az itteniek mondják: „kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ezen változtatni tudnánk”.
Valamikor a Kádár-kor utolsó időszakában talán, amikor a háztájija volt mindenkinek, amikor még a Kultúrház, a Mozi is működött, meg persze a három kocsma is, sőt a messze sem volt olyan messze a Trabanttal, akkor megmozdult valami: a gyerekek gimnáziumba mentek, volt, aki egyetemre is, hozták-vitték a híreket. Meg az emberek is eljutottak hébe-hóba nagyvilágot látni.
De ennek a világnak már se híre, se hamva! Aki tehette és megvolt a bátorsága hozzá, az menekült innen, a többség maradt. Az öregek lassan, békésen elmennek, ilyenkor a szétszéledt rokonság hazalátogat a temetésre, az otthonmaradottak meglátogatására. A ház meg, az elmentek után, üresen ásítozik, se tyúk, se tojás.
A falu éli mindennapos életét. Rend van, meg a szokásos küszködés, talán néha egy kis álmodozás is. Ugyanaz ugyanúgy, ahogyan a többi – nem is az isten háta mögött fekvő – faluban, kisvárosban. Mindenki ismer mindenkit, mindenki figyeli a másikat. Még a látogatókat, a vendégeket is névről ismerik: nincs itt titok semmi!
Rend van, megnyugtató, mindent elfedő rend. Az elöljáró hatalmasság, a Polgármester a falu miniszterelnöke, szava szent; ahogyan a papé is. Aztán ott van a tanító, aki már a tévében is szerepelt Pesten egy vetélkedőben és nyert is! Nála a tudás almája, nemcsak a gyerekek, a fölnőttek is lesik szavát, nézik járását, ahogy öltözködik, amit eszik.
De hát: „kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ezen változtatni tudnánk”.
Itt pedig minden kis változás, fölfordulást okozna; minden kis szellő nagy szelet kavarna; minden kis újdonság fenekestől fordítaná föl a falu kis világát! Elég lenne egy kis morgás már: nem jó ez így; egy kis visszaszólás, hogy „mi lesz már”; egy kis fölzúdulás, hogy késett a segély, sötétek az utcák, nem jó ez így, langyosan nem kell a sör!
De ki kezdje? Ki legyen az első morgó? Ki mondja meg: mi legyen az első lépés?
És akkor a Tanító fölrak a Facebook oldalára egy cikket, ami arról szól, hogy nincs jobb hely a világon Magyarországnál, itt nincsenek vulkánok, földrengések, termékeny és védett a föld, amagyar nyelv egyedülálló, a „boltok polcairól ömlenek a termékek, és designer formatervezőink újabb és újabb trükkös ötletekkel teszik még könnyebbé az egyébként is ijesztően kényelmes életünket”. „Miért jöttél haza?” – kérdezték sokan a cikk szerzőjétől a cikk szerint: „Mindezek után nem csoda, hogy ez a kérdés fejbe vágott. Még most is szédülök tőle. Egyszerre érzek tehetetlen dühöt és világölelő szeretetet. Hiszen hogyan értessem meg egy panaszkultúrájú néppel néhány mondatban azt, hogy a világ nagy része hálás lenne azért, ha úgy élhetne, ahogy mi Magyarországon?”
Ez a tanító Facebook oldalán a bejegyzés.
Meg „Szavazz a Fideszre”!
Van egy kis falu a Keleti-főcsatorna mellett. Nem az isten háta mögött fekszik, éppen Békésen innen. Csendes, nyugodt vidék.
Éppen úgy szép, jó, ahogy van vidék.
Minden mozdulatlan, változatlan vidék.
Ahogyan az itteniek mondják: „kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ezen változtatni tudnánk”.
2018. 04. 06.péntek

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

2 hozzászólás a(z) “„KICSIK VAGYUNK MI AHHOZ, HOGY EZEN VÁLTOZTATNI TUDNÁNK” …” bejegyzéshez

  1. LÁgi

    .szívesen kizökkentelek a búskomor sorok “mantrázásából”… mert ez nem segít!… szerintem a szösz-sziszeneted címe egy óriási tévedés!

    Válasz

Hozzászólás