(Tizenkilencedik lecke – Timothy Snyder)
„Mutass jó példát a jövő
nemzedékeinek arról,
mit jelent „Amerika”.
Szükségük lesz rá”

Szeretem a hazámat.
„Ahová születtem; ahol először fölsírtam; ahol egy kórházban megszületve az apácák valószínűleg rögtön elvittek megkeresztelni, nehogy „pogánynak”, zsidónak maradjak; ahová hazavittek anyám és apám” – írtam néhány napja. Mert mostanában a hazaszeretet is kisajátítják, elveszik tőlem, Tőled, Tőlünk: a „más-fajtájúaktól”, a „másként-gondolkodóktól”.
Azt írják, mondják: aki nem ért egyet a Fidesszel, aki nem fogadja el, amit mondanak, üzennek, az ugyanolyan ellensége a hazának, mint azok, akik hozzánk menekülnek, akik persze – szerintük – mind terroristák.
És ezen ma sokan mosolyognak, talán inkább cinkosan vigyornak. Mert így is gondolják.
Szeretem a hazámat.
Van egy barátom, akit sok-sok évtizeddel ezelőtt kitagadott, elüldözött a hazám, s aki mégis minden évben haza jön: körbe-látogatja még élő barátait, elsétál gyerekkora elfelejthetetlen tereire, utcáira, iskolájába, ahová „menvén, a járda peremén,/ hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,/ ím itt e kő…”; beköszön a még élő cukrásznak, akitől a finom sütit, a dobos-torta szeletet kapta; szemeivel „végig simogatja” a várost, majd visszautazik a tengerentúlra…
Szeretem a hazámat.
Azt mondják: csak ők szeretik, mert Ők mindent a HAZÁÉRT tesznek, a HAZA érdekében cselekednek meg. Mi, mindannyian, akik másként látjuk, gondoljuk; akik másként látunk, másként gondolunk – mi nem. Ők a nemzet, a már másodszor újraválasztott nemzet; mi másként szavazók idegen testek lehetünk, paraziták vagyunk. Mert mi világban, internacionalizmusban gondolkodunk, Ők magyar NEMZETBEN. Azért üzletelnek, azért Ők nyernek mindig minden pályázatot, pénzt, támogatást, állást, mert azzal is a NEMZETET, a HAZÁT szolgálják. Ők azért vesznek be az ügyleteikbe „idegeneket”, mert azzal is szolgálnak. A törvényeket is ennek megfelelően hozzák. A HAZA ellen aztán nem lehet nyomozni. A hazaszeretet nevében imádják a hozzájuk hasonló diktatúrákat, diktátorokat. Hozzájuk dörgölőznek, velük kötnek szerződéseket, elsőként, néha egyetlenként üdvözölik őket. Használják tanácsadóikat, szoftvereiket, hálózataikat; igénybe veszik segítségüket, amit aztán viszonoznak, amikor kell. Nacionalistának tartják magukat, mert azt mondják: mi vagyunk a legjobbak, egyedül mi tudjuk a tutit, csak mi cselekszünk helyesen. Hogyan is írta Orwell: „…állandóan hatalomról, győzelemről, vereségről, bosszúról” elmélkednek, miközben közönyösek a való világ dolgai iránt.
Szeretem a hazámat.
Nem úgy szeretem, ahogyan előírják nekem.
Felfeslenek a lehetséges jövő sötét árnyai. Ők azt mondják: „ilyesmi nem történhet meg nálunk”.
Azt válaszolom: megtörténhet, de megállítjuk!
2018. 05. 23. szerda