„Most reggel négy óra negyven-egynéhány perc van… Fáradtak vagyunk, de elégedettek is, mert a Visegrádi Négyek nagy győzelmet arattak…”
„Győztünk” – mondták a lengyel és a tunéziai szövetségi kapitányok az utolsó meccsük után, majd hazautaztak, mert kiestek a labdarúgó világbajnokságról.
„Győztünk” – mondták egyszerre a felcsúti gázszerelő és a saját lábán álló lányának a férje, amikor hivatalossá vált, hogy megint ők nyerték a kiírt közbeszerzési eljárást.
„Győztünk” – mondták a csókosok, amikor beültek a Nagy Nemzeti Trafik-bizniszbe; átvették a Várban a méregdrága ingatlanok bérleményének a kulcsát; elnyerték a föld-mutyin a szántót;
„Győztünk” – mondta a birkózó-csarnokot építő rezsibiztos honvédelmi államtitkár és boldogan csörgette a soha nem látott mértékű, 513 milliárd forintos honvédelmi költségvetési forrásokat, s lelki szemei előtt már masíroztak is a katonák, tolták maguk mellett kerékpárjukat.
„Győztünk” – mondta „a bolond, amolyan csúcsminiszter” és tovább zengte énekét a tízparancsolat gyógyító hatásáról.
„Győztünk” – károgták a varjak, ahogyan egyre beljebb és beljebb szálltak a városokba.
Csak mi, egyszerű talpasok: nagycsaládosok, otthon-ápolók, munkanélküliek, cigányok, nyugdíjasok, tanárok, egészségügyben dolgozó ápolók, mentősök, nem-csókosok, itthon-ragadt orvosok; kisebbségbe szorult másként gondolkodók; hozzánk menekülők meg a magyar menekülők; és persze még sokan mások maradtunk csöndben, mert MI VESZTETTÜNK!
2018. 06. 29. péntek