Most, hogy drága miniszterelnökünk szerint is azon daliás korszak (a Mohácsi vész korának) szülötte vagy, „amikor „nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak”, a váltakozó kimenetelű küzdelmek hősiessége nemzeteink nagyságára emlékeztet, és arra figyelmeztet, hogy ma is ehhez a nagysághoz kellene felnőnünk”, engedd meg, hogy próbáljak fölnőni Hozzád!
Én egy egyszerű, Fidesz-hívő magyar ember vagyok, aki követi áldott miniszterelnökünk minden szavát és lépését, mától áldani fogom dervis úr az Ön nevét is. Már kutatásokba kezdtem, hogy vajon azér’ kapta-e a nevét, mert rózsák nőttek az Ön sírja köré, vagy mert kopasz tetszett volt lenni, vagy mert „a szertartások során képes volt arra, hogy bántódás nélkül megcsókolja a dervisek által „gülnek” nevezett tüzes vasat”. Egyébként ez nekem teljesen mindegy is, a fő, hogy drága miniszterelnökünknek is eszébe jutott.
Egyébként nagyon sajnálom bajtársát, akit Dugovics úr letaszajtott a mélybe és bocsánatát is kérem az egri nők és asszonyok forró vizes locsolkodása miatt is, biztosan a nagy kavarodásban tévedtek víz kiöntése során.
Fiamnak már a Fenerbahce lett a kedvenc csapata, lemondott a Reálról és a Barcelonáról is.
Remélem hamar utcát is elneveznek Önről.
Addig is nyugodjék békében, imádkozom Önért, azt még nem tudom, hogyan, de addig is áldott legyen a neve:
Bözsi néni
2018. 10. 09. kedd