– Apu, én akarok lenni az osztálytanács elnöke!
– Dicséretes, kicsi fiam.
– Már el is döntöttem be is jelentkeztem!
– Nagyszerű, és hogy tervezed az indulást?
– Már beszéltem az Ofővel, együtt reggelizünk holnap a suli büféjében, persze én fizetem, ami mindenki számára nyilvános lesz: Ő iszik majd egy kávét, én majszolok majd egy brióst, aztán együtt bemegyünk az osztályba, tíz perccel a becsöngetés előtt, de addigra mindenkinek ott kell lennie, mert különben bejegyzést kap az elektronikus naplójába, az osztály-hírharsona szerkesztő lánnyal is beszéltem, Ő majd a telefonjával csinál egy videó-spotot, amit rögtön föllök a Facebookra és a Twitterre.
– Jól hangzik. És aztán?
– Van a Horváth Csabi, tudod, aki már volt egyszer nótafa, na Ő már többször mondta az osztályban, hogy Ő lenne a legjobb elnöknek, és nagyon veszélyes lehetne rám nézve, ezér’ már szóltam a Robinak, aki egy nagyon harsány srác, mindig hadar és kiabál, és ez nagyon tetszik a lányoknak meg a Péternek, tudod, akinek az anyukájával olyan jóban vagyunk, akinek olyan frankó tervei vannak a pályaudvarok átrendezésére, hogy induljon el és már be is jelentkezett indulónak és sok szavazatot el fog csípni.
– Jó, és milyen lesz a kampányod?
– Már beszéltem a Csabi húgával, aki mondta, hogy a Csabi nem mos kezet vécézés után, meg lukas a zoknija, meg ismeri a Ceglédi Zolit a másik osztályból, meg ilyesmi, ezt közhírré fogom tenni; aztán meghívom a Mándokit, hogy gitározzon nekünk, meg az iskolai rádióban minden reggel beszélhetek fél órát a fociról, meg ilyesmi.
– És, tartalék-terved van, ha mégsem Te nyernél?
– Persze, már megbeszéltem az Ofőval, hogy akkor megváltoztatja a szabályt és új szavazást rendel el, ahol már csak azok szavazhatnak majd, akik, de a részletek most nem érdekesek, meg különben is: olyanok a szavazási szabályok, hogy az erősebb mindent visz, az pedig az Ofő meg Én vagyok!
– Akkor harcra föl!
2018. 10. 11. csütörtök