„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 22.

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

rekvirálási kérelemMa hajnalban játszották a Super Bowl döntőt és anyu nem vette észre, mert már régen elaludt, hogy benyomtam a TV-t és megnéztem, ez volt az éjszaka nagy öröme. Nagy zakót kapott a Denver, Peyton Manning a pályán sem volt. Pedig én nekik drukkoltam, de a Robi mondta, hogy mindig azok a csapatok nyernek a döntőben, akiknek jobb a védelmük, és ez most is bejött. Sajnos. Szerencsére ma megint Ofő óránk is lesz, meg ének, meg torna az udvaron, úgyhogy lelazsálom a napot és kipihenem az éjszakát.
Az Ofő órán megint a magyar történelem meg a fasizmus és a zsidókérdés volt a téma, pedig nem is töri óránk volt. Ma Boros Pötya, akit csak hóbagoly fiókának csúfolunk, vitte a prímet, be nem állt a szája, annyit szövegelt. Ő nagyon sokat tudhat arról a világról, mert az apukája a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, és akinek az apukája nemzeti elnök, az biztos sokat tud, vagy legalább is azt hiszi. Az ifj. Szakállyal mindenben egyetértettek, a Feri szerint kánonoztak, amit én nem értettem, de a Robi megnézte és kiderült, hogy vagy „Bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét” vagy többszólamú dallam éneklését jelenti. Ezek pedig ketten se nem bibliáztak, se nem énekeltek, inkább sipákoltak. A Pötya azt mondta, hogy a német megszállás előtt „családokat vagonban nem vittek el Magyarországról, azt azért tényként el kéne ismerni”. Meg hogy nem ugyanaz volt a bánásmód a zsidókkal szemben a német megszállás előtt, mint utána, „bármennyi méltánytalan, borzalmas, elítélendő dolog is történt”. Arról is szövegelt, hogy aki ezt egy folyamatnak tekinti, az „elhazudja a magyar történelmet”. Meg amit az ifj. Szakály mond, az mind igazság, mert ő ismeri az ifj. Szakályt (aki jókat vigyorgott mellette a padban). Aztán már nem értettük a többit, hogy „Akkor valóban volt egy idegenrendészeti eljárás, aminek keretében áttettek a határon zömében zsidó személyiségeket, ami egy iszonyú, gyűlöletes tragédiába fulladt”, és logikus, hogy ez része a holokausztnak”. Meg beszélt a Rákosi Mátyásról is (de ott még nem tartunk és ezért róla semmit se tudunk), meg hogy azóta elhazudják a magyar történelmet, meg eltorzítják és generációk nőnek föl téveszméken. És különben sem érti ezt a zsigeri gyűlöletet, meg az összeesküvés elméleteket, amiket hall.
Ekkor óvatosan fölemelte a kezét a Heisler Andris, akinek az apukája a Mazsihisz elnöke, és aki eddig nem sok vizet zavart az osztályban. Most kilépett a padból, pedig amikor jelentkezünk, akkor nem kellene és elkezdett visszafogott, halk hangon beszélni. Hogy az apukája este a következőket mondta neki: „A mi problémánk, hogy Magyarországon a történelemnek olyan, nem hiteles verzióját halljuk sok helyről, amit nem tudunk elfogadni, hiszen még élnek a szüleink, nekem az édesanyám is végigcsinálta ezt a korszakot és egész másról beszéltek”, és arról is beszélt, hogy édesanyját is elvitték Auschwitz-ba, ahol Mengele várta őket nagyanyjával együtt. És az Andris mutatott egy levelet is az osztálynak, amiben Mohora Római Katolikus Plébánia Hivatala felügyelő bizottsági elnöke a „Méltóságos Alispán Úr”-tól egy zsidó lakásának a kiutalását kéri „óvódaépületnek” 1944. május hó 6-án, amikor az a zsidó ember még csak gettóban volt Balassagyarmaton, és akit majd „csak” június 12-14 között deportálnak majd Auschwitzba elgázosítani. Május 22-én már meg is kapta a választ, hogy ugyan még a kormány nem intézkedett, de ha meg lesz az is, akkor az egyházközösség megkapja az épületet. És azt is mondta az Adris, hogy van egy másik levele is 1927. november 24-ei dátummal, amiben „izraelita vallásu műegyetemi hallgatók” írnak a „Méltóságos Rektor Úr”-nak, hogy nem engedik be őket a többiek tanulni az egyetemre, és még sok ilyen levelet tudott volna fölolvasni, de akkor megint vége lett az órának. És akkor megint bevillant, hogy megérteni és meghallani valamit, az nem ugyanaz…
tanuló

0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük