Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!
- De jó, hogy itt vagy megint, kis-unokám!
- Én is úgy örülök.
- Mindig olyan jó veled beszélgetni!
- Papa: ezt én szoktam mondani!
- De most én mondom.
- Baj van, Papa, miért vagy szomorú?
- Semmi, csak az idő, csak az idő.
- Igen, látom: esik.
- Hát persze.
- De nem ez a baj, ugye?
- Te is érzed?
- Jaj Papa, én nem érzem, látom: lassabban mész, nem húzod ki magad, pedig az nem jó a csigolyáknak és a szemeid se úgy csillognak.
- Néha vannak rossz napjaim.
- Akkor gondolj valami vidámra: fagyira, palacsintára.
- Az segítene, úgy gondolod?
- Te szoktad ezt mondani nekem, amikor lógatom az orromat.
- De most ez sem segítene rajtam.
- Dehogynem, csak próbáld meg.
- Az agyam jár, azt nem lehet leállítani.
- És az ennyire fáj?
- Az nem, csak a gondolatok, meg ami a gondolatokat kiváltotta.
- Hát akkor gondolj másra!
- Könnyű azt mondani, de nem megy: mindig olvasok valamit, hallok a hírekben olyanféle csúnya dolgokat, amik nem hagynak nyugodni.
- Akkor ne olvass, ne hallgass híreket!
- Attól még a dolgok úgy fognak menni.
- Ez igaz.
- Aggódom, nem is magam miatt, hanem miattad.
- Miattam nem kell: tudok én vigyázni magamra!
- Hogy amit akarsz, azt el tudd érni.
- El fogom!
- Ha csak tőled függne…
- Amit az ember elhatároz, azt el is éri: csak akarat kell hozzá meg kellő elszántság.
- Ha csak azok kellenének…
- Na jó: kell hozzá egy kis szerencse is.
- Az is.
- Akkor nem hiszel bennem?
- Benned hiszek, a helytállásodban is, de ma ez nem biztos, hogy elég.
- Érdekes, most Te mondasz ellent nekem mindig, meg vissza is kérdezel.
- Mert egy kicsit elbizonytalanodtam!
- Papa: Te nem bizonytalanodhatsz el, az nem igazságos!
- Igazság …
- Na ebből elég, Papa: add ide a kezed, mondok Neked egy mesét, csak hunyd le szépen a szemeidet, mindjárt jobb lesz …
- 05. 21. kedd