MIÉRT VÁLLALTAM, AZTÁN?!

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

Az egyik Területi Választási Bizottság tagjának jelentkeztem, aztán jelöltek és („ellenzéki”) delegáltnak választottak.

Pedig tudom, milyen „választások” zajlanak a mai Magyarországon, mennyire „kiszolgáltatottak” a hatalomnak a demokratikus (jog)intézmények: a jog egyértelműen a hatalom kiszolgálója lett, az „apró” stiklik a „csókosoknak” megengedettek; a média-egyensúly légből kapott; a közpénzek korlátlanul ömlenek a kormánypárt(ok)hoz, ál-civilekhez; a civil szervezetek permanens támadásnak vannak kitéve stb.

A különböző választási bizottságok és szavazat-számláló bizottságok összetétele és kormánypárti túlsúlya is önmagáért beszél: a hatalmi túlsúly minden szinten biztosított! Ezt csak tovább erősíti az, hogy pl. a szavazatszámláló bizottságokba a Fidesz (KDNP) egyedül több képviselőt tudott(?) delegálni, mint az összes többi párt együttvéve (kistelepüléseken egyszínű bizottságok alakultak, vaj’h miért?!).

Szóval a NER él és virul, vagyis úgy gondolom a választási bizottsági részt vétel is kollaborálást, a fennálló „rend” szentesítését, erősítését jelenti.

Akkor miért vállaltam mégis?!

Mert olyan vagyok, mint bárki más: reménykedő, aki nem hiszi el, hogy a XXI. században így mennek a dolgok; aki abban bízik, hogy mégis másképpen fog most történni; aki azt gondolja, érvekkel még mindig lehet hatni.

Aztán megkezdődött az első ülés.

Több bejelentés érkezett arról, hogy egy város újságja, ami havonta egyszer jelenik meg, csak a Fidesz érveit ismerteti, amellett kampányol, hogy a választáson a Fidesz jelöltjeire kell a város polgárjainak szavazni, csak az a hazafias szavazás! Az elnök (pontosabban az elnököt helyettesítő helyettes) áttekinti a beadványt és megállapítja, hogy nem felel meg az alaki-formai követelményeknek, mert nem a megjelenést követő három napon belül tett bejelentést a kifogásoló, ezért javasolja, hogy – ahogyan korábban is tette – azt érdemi vizsgálat nélkül a bizottság utasítsa el. (Korábban nem voltam tagja a bizottságnak.)

Kicsit szégyenlősen szót kérek és kérdezek: honnan tudja a bizottság, hogy a lap mikor jelent meg? Az elnök fölnéz a papírjaiból, rám csodálkozik, majd válaszol: fölhívtam a jegyző asszonyt és Ő azt felelte, hogy a beadvány kelte előtt 4 nappal, más kérdés, mert akkor szavazzunk! Kicsit krákogok, újra fölemelem a kezem és megint kérdezek: az elnök úr telefonja nem érdemi vizsgálat? Döbbent csönd, a fideszes, „Mi-Hazánk”-os, munkáspárti és a kijelölt tagok lehajtják a fejüket, nem néznek semerre sem, mintha ott sem lennének, a DK-s képviselő kuncog egyet, az önkormányzat jelenlévő jogtanácsosa idegesen lapozgatni kezd a jogszabály-gyűjteményében. Az nem! – harsan a válasza, bár érzem a hangján, teljesen nincs meggyőződve igazáról. Akkor szavazzunk – kezdi újra. Megint megszólalok: Nem értek egyet, mert ez szerintem már érdemi vizsgálódás, bár a vizsgálat minősítést tényleg nem éri el, ahhoz egyoldalú. Egyébként a három napot nem értem: ugyanis napilapoknál (talán) világos, hogy egy hétfői lap csütörtökön már nem érdekes, de egy hetilapnál, folyóiratnál már nem; nem is beszélve egy város csak havonta egyszer megjelenő lapjánál. Van, aki három napon belül meg sem kapja a lapot; van, aki egy hét múlva olvassa azt az orvosi rendelőben, hogy is van akkor a határidő?

Az elnök hirtelen ingerültté és kioktatóvá válik: talán el kellett volna olvasnia a törvényt, akkor nem kérdezősködne, akadékoskodna ennyit, nem rabolná a bizottság drága idejét, mert a törvény világosan fogalmaz, három nap és punktum; akkor szavazzunk végre! Biztos az a három nap, nem tévedhetett a jegyzőasszony, nem kéne vizsgálnunk? – próbálkozom tovább, de rögtön jön a határozott NEM és a gyors szavazás, kipipálva az elutasítás, a határozat kőbe-vésve. Újra jelentkezem és meg sem várva az engedélyt a szólásra világosan szólok: kezdeményezem, hogy a bizottság tegyen javaslatot a törvényalkotónak a törvény felülvizsgálatára, mert a választási törvény idevonatkozó szakasz városi havi-lapoknál nem teszi lehetővé a kifogásolást!

Megint csönd, majd az elnök a kisegítő jogtanácsoshoz fordul, suttognak, majd az elnök megszólal: nekünk nem feladatunk jogszabály-módosítást kezdeményezni, ezért elutasítom a javaslatot. Rögtön válaszolok: a jogszabályalkotó megalkotja a törvényt, a jogalkalmazónak kötelessége jelezni, ha valami problémát érzékel! Szavazzunk – jön a válasz és az elutasítás „rendben” megszületik. Akkor kérem jegyzőkönyvbe venni – mondom, mire jön a lakonikus „jó” válasz.

És ez így ment végig.

Zökkenőmentesen.

Aztán hazamegyek. A határozat fönn van az interneten. A jegyzőkönyv nincs!

Hívom a jogtanácsost, hogy van ez? Röviden válaszol: adatvédelmi okokból a jegyzőkönyv nem nyilvános! És megkaphatom? – kérdezem, majd az elnök úr dönt!

A jegyzőkönyvet végül megkaptam.

Miért vállaltam mégis?

Mert kíváncsi voltam a válaszra: megkaptam!

  1. 06. 02. vasárnap
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Hozzászólás