„MORITURI TE SALUTANT…”
„Morituri te salutant: új magyar társadalom” – írta Ady 1905-ben(!).
Ma vajon mit írna?!
Talán ugyanezt?
Most pöfögve, fekete füstöt okádva vajon melyik part fele tart az a bizonyos komp? És a kompon „utazók” melyik partra akarnak menni: arra, amerre a kapitány vezeti éppen? Jó az nekik, oda kívánkoznak?
Tudják egyáltalán, merre tart az a komp?
Mert bizony a kapitány, aki állandóan a hangszórókon keresztül hallatja öblös hangját, hol ezt, hol azt a partot jelöli célnak. Pontosabban a megafonból recsegő összevisszaság hallatszik. Mintha a gépésznek más parancsokat osztana, mint amit a hangszórókba rikolt.
„Erre csörög a dió, arra meg a mogyoró” – de merre megy a „hajó”? Megy egyáltalán? Vagy csak „133 bátor” ember húzza a kompot mindkét partról: hol az egyik partról, hol a másik partról erősebben, a kapitány parancsa szerint – a komp meg ott áll a semmi közepén.
És mégis halad!
Mert ez egy furcsa hajózó komp, az időben bezzeg tud haladni: visszafelé! Az ezeréves magyar múlt zavaros képe maszatolódik, sejlik föl a víz fölött kavargó sűrű homályból. Ezeréves sérelmek, nemzetiségi ellentétek, gaz Kun Béla, Trianon, dicső Horthy Miklós apánk, a történelemből is kiretusált Kádár, külföldről belepofázó liberális bürokraták, keletről érkező migráns hordák, állandósuló belső ellenzéki ellenségek bugyognak föl a mélyből.
Vajon mit írna ma Ady?
Hogy megint hazudják csak a Kelettől-Nyugatig irányt? Hogy a komp is már hazugság lett megint? Hogy megint a mocsár az úr, ami lehúz, nem enged, fogva tart erősen? Hogy megint „teleujjongják a világot”, hogy nálunk már kiépült Európa, ez a világ közepe?
Miközben menekül, aki tud; százezrek – köztük gyerekek – éheznek, szomjaznak, esélyük sincs a jobb életre; megint a munkanélküliség réme rettegtet; a megalázó és sehova nem vezető közmunka jut, ha jut; és megint „piszkos, gatyás, bamba” társakat kreál az „úri” bagázs, mert azt hiszi, arra van szüksége.
Erről írna?
Vagy arról, hogy most megint hátra kell nézni, nem szabad előre? Hogy megint „néhány Fáraóé ez az ország”; megint „gúlák és piramisok” épülnek, csak most stadionoknak hívják azokat? Megint jön a nyílzápor, a kerékpáros deszant, csak most légelhárító rakétáknak hívják és közmunkás-katonáknak?
Miről írna Ady?
„Ave Caesar, morituri te salutant…”
- 05. 20. szerda