„URAK, AKIK PARASZTOK, PARASZTOK, AKIK URAK.”

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

„URAK, AKIK PARASZTOK, PARASZTOK, AKIK URAK.”

Olvasom Ignotust: „Urak, akik parasztok, parasztok, akik urak.” (Ignotus: Kelet népe, Nyugat, 1908. 1. szám).

1908-ban írta. Annak kapcsán, hogy egy finn színi társulat járt Budapesten és csalódást okoztak BUDAPESTNEK: nem beszéltek magyarul; középszerűen és eredetiség nélkül játszottak; „másodrendű európaiak, mint egy bukaresti divatárus bolt”. Olyan furcsák voltak a pestieknek: „egyhangú muzsika, dadogó melódiák”; mit szeretnek a nyelvükön; kis nép a nagy Európában, akik küzdenek a fennmaradásukért; mit veszítene a világ, ha nem lennének? De ők teremtették!

De hát nem ilyenek voltunk, vagyunk mi is, magyarok? A mi nyelvünket sem érti senki, kis nép is vagyunk, bár nagynak akarunk látszani, mi is küzdünk a fennmaradásunkért.

Hát nem ugyanolyanok vagyunk?

Olvasom Ignotust.

Közben pereg a híradó a háttérben: pacal főz az államtitkár, disznótorosról povedál a felhatalmazott, a kultúra az, amit ők annak tartanak, Brüsszel ellenség, lassan mindenki ellenség. Közben ketté vált az ország: megint vannak a fent és sokkal többen lenn; vannak, akik vadásznak, vadászati kiállításra készülnek; és vannak, akik valahogy élni akarnak. És készül az ország(?) Trianonra, emlékmű épült, pályázatokat írnak ki művek megírására, közmunkás-katonáknak hívják a munkanélkülivé válókat. A Vár megint VÁR lett, ott magasodik elválva mindentől.

Olvasom Ignotust. 1908-ból. Mintha ma írta volna: „Urak, akik parasztok, parasztok, akik urak.”

  1. 05. 23. szombat
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük