„IN IDEM FLUMEN BIS NON DESCENDIMUS.” MÉGIS MEGPRÓBÁLJÁK …
„Ezeréves”. „Nagy”. „Európa közepe”. „A védőbástya”. „A motor”. „Puskás”. „Minket csodálnak”. „Mi tudjuk”. „Csak mi tudjuk”! „Csonka Magyarország nem ország…”
Trianon.
Nekik nem heged a seb.
Nekik nem nyugszik a lélek.
Nekik mindig fölszakítja, fölkavarja valami.
100 év telt el azóta.
Nekik megállt az idő.
Tényleg megállt?
Tényleg: nekik őszinte szembenézésre sem futotta. Még a zongorát sem találják, ahonnan el kéne indulniuk.
Hát újból és újból pofára esnek: és velük együtt mi is.
Nekik mindig a „napi politika” kérdésévé züllik. Az ő „napi politikájuk” meg játszadozik, bíbelődik, babrál vele.
A múltat nem lehet leváltani: de tanulni lehet(ne) belőle.
Ők nem ezt teszik.
A sebeket nyalogatják.
Ők újra és újra föltépik.
Zászlónak használják.
Közben karanténba zárnak bennünket. És nem a covid-19-cel.
Hátrafelé nyilaznak, mintha onnan jönne az ellenség.
Újraírják – újraírnák a történelmet.
Már nem először.
„Csongrád-Csanád” megye lesz.
És akkor?!
„Ezeréves”. „Nagy”. „Európa közepe”. „A védőbástya”. „A motor”. „Puskás”. „Minket csodálnak”. „Mi tudjuk”. „Csak mi tudjuk”! „Csonka Magyarország nem ország…”
Csak csúnya vége ne legyen.
Megint …
- 05. 25. hétfő