(16.)
Ma ez ugyanolyan napom lesz, mint a tegnap volt (ez nem elhatározás kérdése, egyszerű tényközlés), pedig szombatra ébredtem. Na ja, a nyugdíjasnak mindegy, milyen nap van, nem a hétvégékkel, a „semmittevő” napokkal (mégse jut soha semmire elég időm, mégis, ezek már olyan „semmittevő” napok); csak az unokás napokkal számol! Azok tényleg igazi izgalmas „szombatok, vasárnapok”.
De ez a nap mégis jól indult: no nem a köd oszlott, mert a kegyetlenül borús-nyúlós idő itt maradt (vajon milyen lehet a HÉV megállóban, a parki, „bokor-alatti szállóban az éjszakai avar-szobát” kivett hajléktalanoknak, semmilyen, hisz éjszakára kijárási tilalom van), hanem mert mindenütt befejezték az (első) számlálást, Biden már 306 elektori szavazatnál jár, innen Trumpnak sincs visszaút, mégse ismeri el a vereségét, újra és újra olajat önt a tűzre, tovább hergeli híveit, nem vesz tudomást a valóságról (honnan ismerős ez): vajon meddig lehet ezt csinálni, hova vezet ez a politika, már a következő választásra készül és le@arja Amerikát és a világot?
A rossz idővel maradt és tombolva, terjed a koronavírus is: „december közepéig jelentősen növekedni fog a fertőzésszám Magyarországon” – nyilatkozta a piszkos-körmű, Biblia-magyarázó miniszter, akinek a miniszterelnöke szerint az ország jól fölkészült a csapásra, aki szerint neki minden ember élete fontos, és aki Nyunyóka „magasságába” emelkedett Tolsztojjal („Én írok levelet magának -/ Kell több? Nem mond ez eleget?”). Tegnap is meghalt 107 beteg, már százezer fölött van az aktív fertőzöttek száma. De „ők” megmondták előre, még növekedni fog: a „megmondták előre” elég, az kiken segít vajon…
Olvasgatok, nézegetem a híreket, kavarognak a fejemben a gondolatok, aztán ahogy a pipafüst is kilibben a félbukóra nyitott ablakon, azok is eltűnnek a semmibe. „Egy pedofil öregembert megöltek fiatalok Hollandiában”; „börtönben letöltendő büntetést kapott egy férfi, akinek a számítógépén…”, bezzeg Kaleta…
„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,/ s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,” – tényleg tudjuk, érdekel ez mostanság bárkit is? Hogyan is írta József Attila: „De bűnöm tán valami más,/ kis, együgyü dolog.”, talán észre sem vesszük, talán nem is gondoljuk, talán nem is akarjuk, aztán mégis elkövetjük és „Csupán e bűnből tudhatom,/ ki gyűlöl, ki szeret,/ kit üthetek, ha kell, nyakon/ s kit illet tisztelet.”
Elaludt a pipám, de morózus, dühös, haragos hangulatom nem égett hamuvá.
„”Halljunk tiszta szót!…”” – olyan jó lenne, ha valaki elkezdené már!
Hm: ma ez megint ugyanolyan napom lesz, mint a tegnapi volt…
- 11. 14. szombat