„Hazánk első, közterületen felállított, egész alakos Horthy-szobrát avatták Hajdúbagoson szombaton” – írta meg tíz napja a HAON.
Végül is: nem nagy ügy, sőt, minek róla írni, beszélni, hisz „csak” egy volt MIÉP-es országgyűlési képviselő, aki nem mellesleg Hajdúbagos regnáló polgármestere avatta föl a – tizenkét éve dédelgetett ötlet nyomán született – egész-alakos „alkotás”-t; ékes beszédet is rittyentett a megnyitóra, ahová az ország több részéről is érkeztek szimpatizánsok, de a magyar kormány nem képviseltette magát, még az országos hírügynökségek sem mentek Hajdúbagosra abban a nagy melegben; viszont a Magyarok Világszövetségének elnöke és a Horthy Miklós társaság tiszteletbeli elnöke személyes jelenlétével és kis beszéddel hozzájárultak a „méltó” ünnepléshez.
Igaz az „eseményt beárnyékolta, hogy az avatásra előkészített szobrot ismeretlen személyek szombatra virradóan fáradtolajjal leöntötték”, a rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, de legalább a helyszínelést az avatás idejére felfüggesztette.
Hányszor kell még tiltakozni?!
Hányszor kell még megfogalmazni: elég!
Hányszor kell még kifejezni: eddig és ne tovább!
Miért nem hallják meg, gondolkodnak el a szervezők, az érintettek?!
Persze hogy naiv vagyok: a szerecsen-mosdatás nem magától jön, nem csak úgy kipattan valaki agyából, a semmiből: ez tudatos kormányzati kezdeményezés; ez most a „kormányzati trendi”; szítani kell, izzítani, hergelni, ez hazán belüli hidegháború, rideg „idegháború”.
Mert közben a magyar kormány, felelős képviselői, a lakáj-média kikérik maguknak: ők nem antiszemiták, nem rasszisták, nem gyűlölik az idegeneket, a melegeket, a másságot, másokat; ők igazi „nemzethy keresztények” ebben a vad, szabadelvű és romlott világban.
Az sem zavarja őket, sőt álnaivan elmagyarázzák mindig: nem is „azt” sugall(t)ják a plakátjaik Soros ellen, az alaptörvényük, a legutóbb elfogadott törvényük, a hivatalos történelem-tanításuk, szimbólumaik, kitüntetési gyakorlatuk, megosztó politikájuk.
Négy éve, éppen ezen a napon írtam egy bejegyzést az oldalamra arról, hogy az egyik unokaöcs átjött hozzánk, mert másnap a holokausztról kellett felelnie, kérte segítsek neki. Beleolvastam az iskolai tankönyvébe, érzékelni és érteni akartam, miről és hogyan tanulnak. Talán két vagy három bekezdés volt csupán, hogy a németek bevonulása után, amikor már nem Horthy irányította a dolgokat, akkor a németek elvittek sok zsidót és megölték őket; meg hogy amikor Horthy ezt megtudta, leállíttatta az elszállításokat; meg sok magyar ember mentett meg zsidókat is. Valami ilyesmi volt abban a könyvben. Új időkben új szelek fújdogálnak – gondoltam akkor, miután beleolvastam a könyvbe. De mit is mondjak R-nek, hiszen ő másnap vizsgázni fog talán, ezen múlhat az évvégi jegye is, amin meg a továbbtanulása!
Szerencsére nem őt szólították föl.
Szerencsére?!
A termés érik.
Rohad is.
Vannak még, akiknek ez és így nem kell!
Neked?!
- 06. 22. kedd