Szurkoltam. Otthon a képernyő előtt. A szurkoló már csak ilyen: miért ne lenne esélyünk? Hisz ’54-ben a csoportkörben mi vertük őket 8:3-ra, aztán a berni döntőben – 0:2-ről – mégis ők nyertek 3:2-re. Most miért ne lehetne fordítva? És a fiúk, a korábbi meccseken nagyot alakítottak, kitették szívüket-lelküket.
Most is így történt: lótottak-futottak, a „belük is kilógott”, majdnem sikerült.
Aztán láttam síró, meggyötört arcukat, elkeseredésüket. Pedig most emelt fővel jöhettek le a pályáról! Az egész ország velük érzett!
Pedig ez „csak” sport.
Ahogyan sport volt ’54-ben, ’62-ben, ’66-ban, ’69-ben Marseilleben, ’86-ban a 0:6-os vereségnél is, ami után Mezei György nem mert hazajönni, mert megfenyegették.
Pedig a sport becsületes és fair küzdelmet tételez, ami összehozza, összeköti a küzdőket és bár a küzdelemben a győzelem a cél, de nem az ellenfél megalázása, eltiprása. Szívet melengető, amikor a cselgáncsozók, bokszolók a mérkőzésük végén összeölelkeznek, meghajolnak egymás felé, mert tisztelik a másikat.
Ez nem politika?!
Pedig a tegnap esti meccs nemcsak arról szólt, hogy ki jut tovább, ki esik ki az EB küzdelmeiből. Nemcsak arról, hogy abban a kilencven percben éppen ki a jobb, ki tud több gólt rúgni a másiknak.
Miért nem erről szólt?
Hogyan is írta oldalára a magyar külügyminiszter: „Mi egy vérből valók vagyunk”. Hogyan is írta a magyar miniszterelnök: „A becsület már rendben van. A többit meglátjuk… És eljöttek azok az idők, amikor a magyarok többé́ nem féltek”. Mit skandált a magyar szurkolók egy része München utcáin? Miért osztogattak szivárványos zászlókat a szurkolóknak, miért borult piros-fehér-zöld fényárba a Groupama Aréna, miért nem ment a magyar miniszterelnök Münchenbe a meccsre? És arra emlékeztek, amikor a kokárdát elvették a nemzettől; amikor kinyilvánították, csak a nemzethyek a magyarok; aki másként gondolja, az ne is szurkoljon!
Akkor is magyar szurkoló voltam este, hangos magyar szurkoló!
De akkor sem értek egyet, aljas hazugságnak, sunyi, uszításnak, a sűrű homályból lappangóan előlopakodó rasszista fasizmusnak vélem a nagy csinnadrattával megszavazott 2021. évi LXXIX. törvényt.
Akkor is szurkoltam! Ezt (még) nem vehetik el tőlem…
- 06. 24. csütörtök
(Kép: nemzetisport)