NAPLÓSZERŰEN

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

(126.)

„JÓSÁG?”

„Ma sem vághatom le a sövényt (szerencsére), vasárnap van, mégsem zúghatok a masinával a pihenőnapon, mit szólnának a mellettem lakó, élő nyugdíjas szomszédok” – hát marad a szokásos „tilitoli”: föltöltöm a kerti tavunkat (a múlt héten sem jöttek ki megszüntetni a szivárgást), egy kicsit teszek-veszek a kertben (azért nem kell aggódni, nem viszem túlzásba), megiszom a harmadik kávémat, aztán lehuppanok a gépem elé. Thessza sem találja a helyét, ma megint nagyon meleg van, ő meg „fekete bundában” bújik az árnyékba.

„Nem csendül a lelkem, mert olyan mint az a fém, amely/ csak akkor cseng, ha rokon hangját ütik meg közel:/ néma hát lelkem, e mái veszett hangoktól mint idegen/ vagy mint a felhő, csak csüggök a zord hegyeken” – írta Babits Mihály 1920-ban, „A jóság dala” című versében „szomorún” érteni és érezni vélem hangulatát. »Nem tudok rossz emberek között élni«, – ezt meg közel száz éve írta Bálint György egy „pestkörnyéki asszony”-t idézve, aki felakasztotta magát. Hiába: ezek a programok a gépemen jobban ismernek engem, mint én magamat: ma nem ilyenekről akartam, akarok olvasni, mert ezt már Thessza is unja, de nem mutatja, mert melege van. Hisz az ember alaptermészete jó – bár elbizonytalanodom, mert Bálint is azt írta, „efölött már sokan vitatkoztak”, és még nem találtak perdöntő bizonyítékot sem erre, sem arra. „3,60 megint egy kiló kenyér, csak most már euróban” – olvasom a bejegyzést a Fecebookon, de mégsem borzadok el, nem szorul ökölbe a kezem, minek. Olvasom tovább Bálintot: „Minden jel amellett szól, hogy az ember jó is meg rossz is. Ha szabad még egy hasonlattal élni: eredetileg mindkét kéz egyformán használható. Később a nevelés a jobbkéz ügyességét és erejét kifejleszti, a balkézét pedig elhanyagolja. Ugyanezt fordítva is el lehetne képzelni, de bizonyos okok a jobboldal mellett szólnak. A jobbkéz tehát ügyes – az ember rossz. A baloldal és a jóság kiesik a számításból…” Azóta semmi sem változott! A rosszaság ment tovább a maga útján, a kilátástalanság továbbra is öngyilkossághoz vezetett, a „JÓSÁG” valahogyan mégsem akar utat törni magának.

„Megint ez a pesszimizmus” – néz rám Thessza, de azonnal válaszolok neki: „A vízbefuló is megsértődne, ha mentés helyett odakiáltanánk neki, hogy sürgősen énekeljen el néhány hangulatos népdalt…”

Kimegyek a kertbe, megnézem a tavi-liliomunkat, a nagy levelek lustán hullámzanak a gyenge szélben, amott éppen a békánk ugrik a vízbe, megijesztettem. Csobban egyet, de amikor hátralépek megint kiül napozni a levélre: jól érzi magát.

„Szombaton 14 ezernél is több menekült érkezett Magyarországra” – olvasom a hírt, de már nem is koppan.

Miért nem jók az emberek? „Valószínű, hogy az emberek nagy része szívesen lenne jó, vagy legalább is mérsékelné rosszaságát, ha módjában állna… Talán később, ha javulnak a viszonyok. Talán ha majd megváltoznak a játékszabályok…” – írta Bálint, „de hát mi hozzuk azokat a játékszabályokat”, ordítanám, ha nem a szobámban ülnék Thesszával, aki már lábára tette fejét, talán el is aludt, de nem, föl-föl pislant rám, valamit érez a levegőben…

Hát ma sem vágtam le a sövényt…

  1. 06. 19. vasárnap száztizenhatodik nap
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük