Ünnepeltünk.
A kilencvennyolc évest.
Nem is kerek szám.
Mégis: tiszteletet parancsoló!
A négy testvérből ketten maradtak mára: a legidősebb most lenne száz, a legfiatalabb (apám) „csak” kilencvennégy.
Négyen voltunk: együtt nem értük el a háromszáz évet.
Torta, sütik, kávé, pezsgő és persze az elmaradhatatlan beszélgetés, emlékezés.
„Hogy is hívták a doktort Csömörön? Mari biztos azonnal mondaná” – így az ünnepelt.
Abban az évben született, amikor Vlagyimir Iljics Lenin meghalt; amikor – a Népszövetség egy évvel korábbi döntése szerint – Somoskő és Somoskőújfalu visszakerült Magyarországhoz; amikor Anglia elismeri a Szovjetuniót; amikor Hitlert öt évre elítélik, de még abban az évben kiengedik; amikor megalakul a Magyar Nemzeti Bank; amikor megalakul a magyar Fajvédő Párt; amikor bemutatják Walt Disney első filmjét, az Alice egy napját; az MTK(!) nyeri az NB 1-et; amikor született Aznavour, Méray, Zakariás, Szenes Iván, Jimy Carter …
„Ha féltem is, a helyemet megálltam -/ születtem, elvegyültem és kiváltam…” – mondhatná a költővel: vajon majd mi, az utódok, mondhatjuk majd vele?!
- 06. 21. kedd