(128.)
ISPÁNSÁG
Ma reggel elmentünk Thesszával a patikába. Tegnap is voltam ott, de nem jártam szerencsével. Tulajdonképpen a tegnap délelőttöm úgy volt @ar, ahogy: megint hétre be a kórházba, nyolcra le is vették a vért, tízig sétáltam, mert a kezelő orvosom nem volt a helyén, tízkor vissza a kórházba, be a rendelőbe, ahol egy kedves doktornő azzal fogadott, „a doktor úr már a másik kórházban van, ott helyettesít, majd a jövő héten lesz, akkor keresse”, nyeltem egy nagyot és irány haza. tizenegykor zizeg a mobilom, fölveszem, „akkor jöjjön be, uram, várom” – szól a doktor, majd, amikor elmondom, hogy másfél óra múlva ott leszek, mert itthon vagyok, úgy elküld melegebb éghajlatra, hogy … A végén azt mondja, váltsam ki a receptjeimet a felhőből, ha valami gubanc lesz a szedés után, akkor keressem az ügyeletet… Szóval most azért vagyok itt, a patikában, mert tegnap elhajtottak, csak az egyik gyógyszer volt készleten, a másikat meg kellett rendelni, de azér’ fizessem ki, mert nem árthat az óvatosság, még a végén idő előtt „elpatkolok”, ők meg akkor habókra rendelték meg a gyógyszert. Most végre itt a gyógyszer (Thessza közben a patika előtt lefekszik és vár türelmesen), kérem, írja rá, mennyit és mikor kell az utasítás szerint bevennem, a patikus téblábol, egyre idegesebb lesz, „most dobtam ki a papírt, adja meg a tajszámát”, aztán minden rendeződik. Lassan több gyógyszert kell szednem, mint… Emlékszem, húsz évvel ezelőtt, amikor valami orvosi vizsgálaton kellett részt vennem(kötelező volt), kérdezte az orvos, mit szedek, én meg „röhögve” feleltem: „Bisekurin”-t, azaz semmit. Nem értette. Most én sem…
Meleg van. Nem esett már régóta. Minden sárga. Minden szenved. Thessza is a sűrű, fekete bundájában. Ostorcsapásként jönnek a hírek: oda ülsz, ahová én engedem, így a „házmester”; minek is kell az Európai Parlament, oszlassuk föl – ezt akarja megszavaztatni négy magyar parlamenti képviselő; hívják megint főispánnak, vármegyének – jött a rejtett javaslat a költségvetési törvény-javaslatban, de még az első éjszaka jogát nem kapta meg „Lölő”… Ez okozza az igazi szenvedést, nem a meleg! Basszus: az ispánhoz KIRÁLY kell!
Annyi bajunk van: háború van a szomszédban; az infláció az egekben; pánik az energia-piacon; pedagógust-orvost-rendőrt keresni kell; a kukákban újból egyre többen és többen „matatnak”; mi meg Vizes VB-t, Atlétikai VB-t, talán még Olimpiát is akarunk rendezni. Hát én nem akarok, de a „döbrögi-király” akar, engem meg nem kérdez.
„A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.”
írta a költő 1937 májusában. Most megint írhatná. Sajnos. „A munkásnak nem több a bére,/ mint amit maga kicsikart,/ levesre telik és kenyérre/ s fröccsre, hogy csináljon ricsajt…” – persze az „ispánok” „ispán-országban” ezt nem hallják, erre nem figyelnek oda…
Thessza elaludt a lábamnál. Nagyon melege van. Nekem is. Az időjárást is mi, emberek ba@tuk el, nekünk semmi nem elég. Mi nem értünk a jelekből, az „intelmekből”, csak saját magunkra figyelünk, csak az egyéni érdekünket lessük, hogy így a rezsi, meg úgy a rezsi, „nehogymá’” a magyarok fizessék meg a háború terheit, különben is: ami jár nekünk, az jár nekünk
És megy a süketelés, mert mehet.
Hol rontottuk el?
Hol rontottam el?
Thessza nem felel. Tovább alszik. Majd az esti sétán újra megkérdezem őt. Talán tudja…
- 06. 23. csütörtök százhuszadik nap