CSAK EGY KÉP, CSAK EGY KÉP?
Nézem a képet.
Valamelyik kormányközeli portál rakta föl (keresd meg, ha akarod, infostart). „A Csíkszereda stadionjában járt a kormányfő” – szól a cím (hozzám). Veszélyhelyzet van. Háború a szomszédban. Határvadászok készenlétben. Ő meg meccsre jár. AZ elmúlt napokban kettőn is volt. Nem itthon. Bár azt szeretné.
Nézem a képet.
Jobb karja a magosban. Ingujja föltűrve. Inge kint a gatyából. Hasa a szokásos. Pálinkán már biztosan túl van, a kép nem szagos. A kép tetején van. A korlátartó illesztések „keresztjei” mögött. Kimagaslik. Alatta a plebs. Azt hiszi: az övé. Rá se néznek. Tapsolnak. Talán neki. Talán „miatta”. Sok gyerek tapsol. Nem is tudják, miért. Néhányan nevetgélnek. Néhányan nem. A Csíkszereda játszik. U18-as meccs van. A magyar válogatott ellen. Ez most fontos neki.
Nézem a képet.
Ott van. Ő. A NAGY ő. Készül a mosolyalbum. Ami aztán közkincs lesz. Nincs a képen Kató. Se a Semjén, a Szilárd, a Lölő. Az áram és a gáz sincs ott. Meg azok sem, akik majd nem tudják fizetni.
Nézem a képet.
Aztán rába@ok az asztalra.
Ma még csak az asztalra…
- 07. 24. vasárnap egyszázötvenedik nap