
1. Ha március 9-én a Quaestor „értékpapír forgalmazó viszont a kötvényeket ma már nem tudja saját forrásból megvásárolni..”, akkor hogyan tudott a Szijjártó féle külügyi háttérintézménynek visszafizetni a 3,8 milliárd forintot?
2. Miért küldte el a levelet Tarsoly, amikor tudta, hogy fölösleges ugrálnia, hiszen (Orbán Viktor által) a döntés megszületett, ami miatt már a javaslat okafogyottá vált?
3. Tarsoly vajon miért fenyegette meg Orbánt azzal, hogy „… a hatóságok felelősségét kereső közvéleményben feltehetően egyébként is felmerül az állami felelősség és helytállás kérdése.”?
4. Hogyan jön a képbe Orgovány Béla kinevezése, aki akkor már vezetője volt a cégnek, ezért milyen „jogkörben” írt levelet Tarsoly Csaba: tán csak nem, mint barát…
5. Az MNB hogyan adhatott engedélyt Orgován Béla kinevezéséhez?
6. Mi tartott ilyen sokáig az intézkedéshez a Polt Péter által vezetett Ügyészségnek?
2015. március hónap bejegyzései
Beszélgetés 3.
– hallgattad?
– hm…
– hát a Főnököt, a szokásos péntekit
– ja, azt most nem tudtam meghallgatni
– ne csináld, Ő a TÁJÉKOZÓDÁSI-, és a KIINDULÁSI-, és a KÖZÉPPONT
– ezt tudom
– meg szellemes is és intellektuálisan is felemelő
– mégis elbizonytalanodtam: nem is kicsit, nagyon
– azért kellett volna hallanod a Főnököt: milyen briliáns, könnyed, csevegő elemzést adott a helyzetről, ami persze nincs
– mindig ilyen, de valahogy már… nem is tudom
– ne csináld, ez nem vicc, hogy fogsz tudni így a Facebookon trollkodni, meg le kell mennünk megint Jaguárral és Kabriókkal Tapolcára meg Sümegre, talán Ajkára is megmutatni a helyes irányt, meg az X helyét a szavazó cédulán
– már az se érdekel
– ne bomolj, pont most, amikor össze kell zárnunk, mert a szocik meg a libások megint támadnak, mert nekik semmi sem szent, még a vasárnapi ebéd sem, csak öntik ránk a mocskos hazugságaikat
– mintha lenne benne valami
– miről beszélsz, ezt nem is hallottam meg
– pedig jó lenne, ha meg tudnánk beszélni
– nem lehet mindig dumálni
– pedig sok minden lenne, de tudunk mi még őszintén beszélni?
– ne csináld ezt: velünk az erő van, nem a hezitálás, a kétely nem a mi műfajunk,csak a cselekvés és a győzelem
– de gondolkodni csak lehet
– nem mindig, mert a legfontosabb az állandó mozgás, a cselekvés, az offenzíva, hisz tudod, ez éltet bennünket
– most már azért néha megállhatnánk körülnézni is egy kicsit: hol vagyunk, hova jutottunk, merre van az előre, miért kiabálnak annyian körülöttünk
– abszolút nem is értem: hallom, hogy magyarul beszélsz, magyar szavakat mondasz, és mégis, olyan érhetetlen vagy
Tovább a folytatáshoz
Itt egy mese…
Hol volt, hol nem volt, talán nem is az Óperenciás tengeren túl, hanem itt, a kis Orbanisztánban, volt egy cég. Nem volt az se nagy, inkább kicsi se, olyan mai-újgazdagba hajló. Az éves árbevétele se nem volt nagy, inkább kicsi se, amúgy meghaladta még a 10 milliárd forintot is. Ahogyan az már lenni szokott a mai Orbanisztánban, mert másképpen nem is lehetett, a cégnek nagyon jó felmenő és lemenő, de mégiscsak inkább felmenő pátyoló-pártoló kapcsolatai voltak. Nem is akárhol. Benn a közepében, méghozzá annak is a sűrűjében, a stadionok és a focisták világában. Így aztán nem is volt nagy csoda, hogy fölfigyeltek a kis cég megalakulásának a sikerére „a keményen dolgozó kisemberekért” küzdő kormányisták meg kormányista pártisták, és ezért lett is nagy dinom dánom: Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber” a cégnél.
El is határozták ízibe, hogy a kötvénykibocsátás kockázatát is fölvállaltatják a majdan lejegyző „keményen dolgozó kisemberek”-kel. Rögvest, még talán hamarabb is, megkapták a kilövési, akarom mondani a kibocsátási engedélyezési papirost. Méghozzá nem is akárkitől, hanem az un ortodoxia kitalálójától, a notórius ingatlan vásárlótól, az új-közgazdaságiskola kitalálójától, a papírpénz aláírótól. És láss („ne csak nézz”) csodát, mert csoda az lett, méghozzá haladéktalanul, hiszen nem várt és mégis óriási érdeklődést váltott ki a „keményen dolgozó kisemberek”-ből az ismeretlen, éppen ezért sokat ígérő, stadionokkal kistafírungozott kis cég. Ráadásul a kormányisták meg kormányista pártisták is hátizsákban meg Gucci táskákban vitték a köz-, és magánpénzt a céghez, ott tolongtak, na, nem a pénztár-ablak előtt, hanem az arany mobil telefonjuk végén, hogy időben jegyezhessenek és a legjobb helyre ülhessenek a meccsen. (Sajnos azonban később kiderült, hogy a játék dominó volt.)
A mesének itt és most véget is kellene vetni, hogy az MTVA is elmesélhesse az Esti Meséjében, mert idáig minden „heppiendesen” alakul, még Habony Árpi is megnyalná a tíz ujját, ha nem lenne Gucci táskája. De sajnos a mesének itt nincs vége, még nincs itt a „minden jó, ha a vége jó”, bár lehet, hogy nem is lesz. Ugyanis tegnap este nem hazamentek a legények, hanem egy sivár közösségi helységbe, igaz, még nem mindenki…
2015. március 27.
Izgatott beszélgetés 2.
– Főnök, megoldottuk
– na, végre, és mit oldottatok meg?
– hát a Quaestor ügyet
– hogy csináltátok?
– újra a Csaba lett a főnök
– már meg miért?
– mert ezt a Béla gyereket még mi se tudjuk megvédeni
– normálisak vagytok?
– miért, Főnök?
– hát ezt még én se tudom elhinni, pedig nekem aztán rájár az agyam az ilyen dolgokra…
2015. március 25.
Izgatott beszélgetés
– Főnök, nagy baj van
– hallgatlak, Árpikám
– nem megy a Kajás megoldás
– már miért ne menne
– túlságosan hamar megtalálták a falut, a Béláét, az Orgovánét
– az meg hogy lehet
– kezdenek belejönni a tényfeltárók
– biztos a norvégok támogatják őket is
– nem, őket nem, megnéztük
– és miért baj, ha megtalálták
– leleplezhetik, ha elkezdik kérdezni és Ő meg el kezd válaszolni
– a Csabát is megtalálták, de „szerencsére” a Polt Petyáék nem találták meg, csak elévülten
– hát itt az elég sokára lesz
– akkor találjatok ki valami mást
– de más baj is van
– útálom a bajokat: a megoldásokat mondjad, a célokat, a zembereket megnyugtató híreket
– kiderült…
– mi a franc derült ki, a Vida el se ment a bizottsági meghallgatásra, el se tudta szólni magát angolul
– nem az, hanem, hogy a Csaba még mindig intézkedhet, meg, hogy összecsomagolt – bár azt már cáfoltuk –, meg hogy a liechtensteini cég eladta a tulajdonrészét
– és az miért érdekes
– mert ott kötelező kiadni a tulajdonosok neveit azonnal, ha nyomozás indul, és ez baj lett volna
– akkor rendben, megvan a megoldás is
– igen, de itt van a Péterék, a külügyesek ügye: ők is ott tartották a pénzüket, és aznap vették ki, amikor a Csabáék kérték a csődvédelmet
– na, akkor megkapták a pénzüket
– de fölmerül a bennfentes információval való visszaélés ügye
– akkor azt ne állapítsák meg a Gyuriék, szólj neki
– aztán vannak önkormányzatok is, akik nagyot buktak
– miért nem voltak óvatosabbak?
– a Tarsolyék rajta voltak a megbízhatósági listánkon, meg aztán, ha nem tették volna ide a pénzüket, miből lehetett volna a győri focit támogatni
– nem érdekel tovább, hallani sem akarom: amíg le nem zajlik a tapolcai választás, addig nem derülhet ki semmi, csak Gyurcsány tehet erről, meg a szocik…
Nyitva tartás…
1)
Reggel mit csinál az ember a konyhában: reggelit. Ehhez minden adott: először is az éhség, aztán a hűtő, ami tele van mindenféle jóval, harmadszor pedig a szándék, hogy itt mindjárt egy jó, nagy zabálás veszi a kezdetét. Már a nyál is összefut az ember szájában, előre ízleli a finomságokat. Ekkor üt be a krach, méghozzá hangzatos pukkanás formájában. A hang csiholója a lámpa-körte volt, tényleg csak annyit mondott: „pukk”. Maradt a sötétség. És persze a dühöngés. Ilyenkor a vérnyomás ugrásszerűen megemelkedik, az agyat erős zsibbadás borítja be, és a fejben elkezd zakatolni egy erőszakos mondat: „most mindjárt összetörök valamit”. Mert ez csicsás lámpa, nem olyan normális lámpa, ebbe speciális izzó kell, méghozzá R7S ECO halogén 2216 lumen, 78 mm 120w 230V „warm light” márkájú. A dobozon lévő „vállalás” szerint az izzó 2000 óra világítást garantál! A nagy frászt annyit, miközben az ára tényleg 2000 órás ár. Ezért nem is vesz a magyar ember tartalékot, minek álljon abban a megtakarítása! No, de semmi baj, irány az Auchen, ott mindig van R7S ECO halogén 2216 lumen, 78 mm 120w 230V „warm light” márkájú izzó. Ugyan vasárnap később nyit, de addig is iszik egy kávét a magyar ember, majd utána lesz a bőséges reggeli. Majd jön az újabb villanás, nem is villanás: kettéhasítás. Itt, ma nem lesz világosság: reggeli is majd tíz után, vacsora pedig öt körül, úgyse jó hat után enni, hiszen vasárnap nincs nyitva semmi fontos, különösen az Auchen nem! Hogy az a jó, drága… És akkor eszébe jut a magyar embernek, hogy tízkor, tizenegykor és még később is jelenés van, komoly összetartás, amit ma nem párttaggyűlésnek hívnak, de felér azzal, méghozzá a plébános úr vezetésével, ellenőrzésével, Tovább a folytatáshoz
Új cselédek – havonta ezren regisztrálnak…
Aki azt gondolta volna valaha, hogy a cseléd fogalma örökre kitörlődik a szótárból, és csak majd regényekben olvashatunk hányattatásukról, megaláztatásukról, kiszolgáltatottságukról, hát az nagyot tévedett! Nálunk a divatból kiment dolgok újra visszatérhetnek, így a rég elfeledett „szakmák” is visszatérnek.
A cseléd fogalmáról a Kislexikon így ír: „E néven őseink általában a családfő hatalma alatt álló családtagokat és a háznépet értették. A mai korban cselédnek azt nevezik, aki a nap bizonyos órájában nem időhöz kötött, hanem folytonos ház körüli munkának állandó teljesítésére vállalkozik, illetőleg ezen célból elszegődik. A C. elszegődése bizonyos időre történik. Ez az idő felmondás által megszüntethető és a gazda és cselédje közötti viszony ily módon felbontható. C. számba nem megy az ipari alkalmazott, a gyármunkás, a napszámos, vmint azok sem, kik oly munkák teljesítésére vállalkoznak, amelyekhez magasabb képzettség v. ügyesség kivántatik meg…”
Nos azért kell újólag felidéznünk a cseléd fogalmát, mert a hetven éve elfeledett „szakma” 2010-ben újraéledt az elhíresült Munkatörvénykönyv módosítás nyomán. És egy mostani, a Világgazdaságban megjelent információk szerint: „Egyre több folyik be a cselédadóból, havonta ezren regisztrálnak…”. Harrach politikus és jó keresztyén úr, a cselédtörvény néven elhíresült kezdeményezést 2010-ben így megmagyarázta: „… nem arról van szó, hogy a főfoglalkozásban alkalmazott emberek adómentességét biztosítsák. Nem akarunk munkahelyeket kivonni az adózás alól, a dolog lényege csak annyi, hogy ha valakit megkérünk, nyírja le a füvet a kertünkben, és az illető a saját munkája után, esetleg egy szombati napon megteszi ezt, akkor ez után ne kelljen adózni…”. Ma már tudjuk, hogy évről évre növekszik azok száma, akiket regisztrálnak tehetős honfitársaink, akik nem látnak maguk előtt más életesélyt, csak a cselédi utat. Nekik nem kell tanulni, nem kell foglalkozni a jövővel, ami jut, annyi! Tényleg: nem kell kötelező általános iskolai életkor határ, minek ide középiskola, sok az egyetem is; viszont cseléd kell.
Hogyan írta Babits a Verses Naplóban:
Hozzák a postát, nem a postás,
mert ide föl se jön a postás,
hanem a kis cseléd, Mariska:
piros szatyrával ő a posta.
Jön és jön. Emelik a lépcsők.
Hozzák felém hireit és őt.
Kék, szélesfodru, könnyü szoknya
száll terraszokról terraszokra.
Jön, jön, naivul, mint a végzet:
nem tudja, mit tart a kezében.
Ugy jön újsággal és levéllel,
mint Aeolus lánya a széllel.
Ezer gond dobbant meg, ha látom.
Mily szelek fujnak a világon?
Ing a domb, leng a ház, s nyugalmam
hajlong mint levél az ágon.
2015. március 19.


