1. Ha március 9-én a Quaestor „értékpapír forgalmazó viszont a kötvényeket ma már nem tudja saját forrásból megvásárolni..”, akkor hogyan tudott a Szijjártó féle külügyi háttérintézménynek visszafizetni a 3,8 milliárd forintot?
2. Miért küldte el a levelet Tarsoly, amikor tudta, hogy fölösleges ugrálnia, hiszen (Orbán Viktor által) a döntés megszületett, ami miatt már a javaslat okafogyottá vált?
3. Tarsoly vajon miért fenyegette meg Orbánt azzal, hogy „… a hatóságok felelősségét kereső közvéleményben feltehetően egyébként is felmerül az állami felelősség és helytállás kérdése.”?
4. Hogyan jön a képbe Orgovány Béla kinevezése, aki akkor már vezetője volt a cégnek, ezért milyen „jogkörben” írt levelet Tarsoly Csaba: tán csak nem, mint barát…
5. Az MNB hogyan adhatott engedélyt Orgován Béla kinevezéséhez?
6. Mi tartott ilyen sokáig az intézkedéshez a Polt Péter által vezetett Ügyészségnek?

Hol volt, hol nem volt, talán nem is az Óperenciás tengeren túl, hanem itt, a kis Orbanisztánban, volt egy cég. Nem volt az se nagy, inkább kicsi se, olyan mai-újgazdagba hajló. Az éves árbevétele se nem volt nagy, inkább kicsi se, amúgy meghaladta még a 10 milliárd forintot is. Ahogyan az már lenni szokott a mai Orbanisztánban, mert másképpen nem is lehetett, a cégnek nagyon jó felmenő és lemenő, de mégiscsak inkább felmenő pátyoló-pártoló kapcsolatai voltak. Nem is akárhol. Benn a közepében, méghozzá annak is a sűrűjében, a stadionok és a focisták világában. Így aztán nem is volt nagy csoda, hogy fölfigyeltek a kis cég megalakulásának a sikerére „a keményen dolgozó kisemberekért” küzdő kormányisták meg kormányista pártisták, és ezért lett is nagy dinom dánom: Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber” a cégnél.
El is határozták ízibe, hogy a kötvénykibocsátás kockázatát is fölvállaltatják a majdan lejegyző „keményen dolgozó kisemberek”-kel. Rögvest, még talán hamarabb is, megkapták a kilövési, akarom mondani a kibocsátási engedélyezési papirost. Méghozzá nem is akárkitől, hanem az un ortodoxia kitalálójától, a notórius ingatlan vásárlótól, az új-közgazdaságiskola kitalálójától, a papírpénz aláírótól. És láss („ne csak nézz”) csodát, mert csoda az lett, méghozzá haladéktalanul, hiszen nem várt és mégis óriási érdeklődést váltott ki a „keményen dolgozó kisemberek”-ből az ismeretlen, éppen ezért sokat ígérő, stadionokkal kistafírungozott kis cég. Ráadásul a kormányisták meg kormányista pártisták is hátizsákban meg Gucci táskákban vitték a köz-, és magánpénzt a céghez, ott tolongtak, na, nem a pénztár-ablak előtt, hanem az arany mobil telefonjuk végén, hogy időben jegyezhessenek és a legjobb helyre ülhessenek a meccsen. (Sajnos azonban később kiderült, hogy a játék dominó volt.)
A mesének itt és most véget is kellene vetni, hogy az MTVA is elmesélhesse az Esti Meséjében, mert idáig minden „heppiendesen” alakul, még Habony Árpi is megnyalná a tíz ujját, ha nem lenne Gucci táskája. De sajnos a mesének itt nincs vége, még nincs itt a „minden jó, ha a vége jó”, bár lehet, hogy nem is lesz. Ugyanis tegnap este nem hazamentek a legények, hanem egy sivár közösségi helységbe, igaz, még nem mindenki…
2015. március 27.

– Főnök, megoldottuk
– na, végre, és mit oldottatok meg?
– hát a Quaestor ügyet
– hogy csináltátok?
– újra a Csaba lett a főnök
– már meg miért?
– mert ezt a Béla gyereket még mi se tudjuk megvédeni
– normálisak vagytok?
– miért, Főnök?
– hát ezt még én se tudom elhinni, pedig nekem aztán rájár az agyam az ilyen dolgokra…
2015. március 25.

– Főnök, nagy baj van
– hallgatlak, Árpikám
– nem megy a Kajás megoldás
– már miért ne menne
– túlságosan hamar megtalálták a falut, a Béláét, az Orgovánét
– az meg hogy lehet
– kezdenek belejönni a tényfeltárók
– biztos a norvégok támogatják őket is
– nem, őket nem, megnéztük
– és miért baj, ha megtalálták
– leleplezhetik, ha elkezdik kérdezni és Ő meg el kezd válaszolni
– a Csabát is megtalálták, de „szerencsére” a Polt Petyáék nem találták meg, csak elévülten
– hát itt az elég sokára lesz
– akkor találjatok ki valami mást
– de más baj is van
– útálom a bajokat: a megoldásokat mondjad, a célokat, a zembereket megnyugtató híreket
– kiderült…
– mi a franc derült ki, a Vida el se ment a bizottsági meghallgatásra, el se tudta szólni magát angolul
– nem az, hanem, hogy a Csaba még mindig intézkedhet, meg, hogy összecsomagolt – bár azt már cáfoltuk –, meg hogy a liechtensteini cég eladta a tulajdonrészét
– és az miért érdekes
– mert ott kötelező kiadni a tulajdonosok neveit azonnal, ha nyomozás indul, és ez baj lett volna
– akkor rendben, megvan a megoldás is
– igen, de itt van a Péterék, a külügyesek ügye: ők is ott tartották a pénzüket, és aznap vették ki, amikor a Csabáék kérték a csődvédelmet
– na, akkor megkapták a pénzüket
– de fölmerül a bennfentes információval való visszaélés ügye
– akkor azt ne állapítsák meg a Gyuriék, szólj neki
– aztán vannak önkormányzatok is, akik nagyot buktak
– miért nem voltak óvatosabbak?
– a Tarsolyék rajta voltak a megbízhatósági listánkon, meg aztán, ha nem tették volna ide a pénzüket, miből lehetett volna a győri focit támogatni
– nem érdekel tovább, hallani sem akarom: amíg le nem zajlik a tapolcai választás, addig nem derülhet ki semmi, csak Gyurcsány tehet erről, meg a szocik…