2024. február 5. nap bejegyzései

ORBÁN – NOVÁK – BAYER – ELMARADT ÜLÉS – ORBÁN

Csak az elmúlt órák-napok hírei.

Rólunk.

Ne legyen kétséged: aki olvassa/olvasta a „MAGYAROK”-ról fog beszélni/beszélgetni, nemcsak róluk.

Megint adtak fentnevezettek a xa@nak egy pofont (Orbánt még egy kávéra se hívták; Novák úgy kussol az alezredes „elvtársával” a kegyelméről, mint a kutya, aki kolbászt csent a kamrából; Bayer újra hozza mocskos „formáját”; a Fidesz parlamenti képviselői továbbra is vállalják a vállalhatatlant; mindezek mögött Orbán elutazik Budapestről Sopronbánfalvára „haknizni” egy jót): de ne legyen kétséged, ezt is mi kaptuk.

Ma éjjel biztosan nem alszik az agytröszt.

Én sem.

Hazajött néhány napra Londonból a szeretett rokon.

Aki már nem itthon él.

Mert évekkel ezelőtt döntött.

És nem ért minket…

Lehet egyáltalán minket érteni??!

  1. 02. 05. hétfő

„ISZONYODOM” – EGYSZER ÉS MINDENKORRA…

„Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt” – írta néhány napja Bádog – Bayer Zsolt.

Mára már nem iszonyodik.

Én BBZs-től viszont ma is.

 

Az uszító, gyűlölködő, hazudozó köpönyegforgatótól.

Aki tudatosan – bár nyíltan nem vállalva – zsidózik; szándékosan, provokálóan, bántóan „olyan”, talán „nagyapai kifejezéseket”, szavakat használ, amikről Eszterházy óta tudjuk piszkosak, a szavak bepiszkolódnak: „A szavak múltjának ismerete nem írói szakföladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak. Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése. / Ha az élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja, nem történik semmi. De ha már a „magyarság életteréről” beszélnénk, szándékaink legyenek bár a legnemesbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman szólva nem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk, másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya”.

Nos BBZs ilyen „piszkos szavak” nyílt használatáig nem merészkedik; még ő, az 5. számú párttagkönyv tulajdonosa, a „zutcai harcos” barátja sem; viszont egy néhány éve megjelent (azóta sokat bővült, színesedett, trágárabbá vált) „gyűjtés” szerint a „Cigányliszka”, „Indokzsidó”, „Horogkeresztes fiúk”, „Orgoványi erdő”, „ Együttélés”, „Veszett kutya”, „Vérontás”, „Te ba@d szájba a ge@i proli kurva anyádat…”, „Megkú@hatnád anyádat szá@ba tiszai barátom”, „A pápa vagy demens vénember…”…

Nagyapa ide, nagyapa oda.

Ehhez neki semmi köze.

Ez „saját jogon” a BBZs.

De miért érdekes ez, a „BBZs-ügy”?

Mert a – kidagadt ütőerekkel, vérvörös fejjel, elborult aggyal, kigúvadt szemekkel – a Fidesz-hatalom fröcsköl-üvölt belőle, aki kitünteti „… példaértékű újságírói tevékenysége elismeréseként …”, tenyerén hordja, imád vele szelfizkedni, állva tapsolni – miközben beírom a Google keresőjébe „Bayer Zsolt zsidógyűlölő” és 0,30 másodperc alatt 10700 találatot dob a képernyőmre.

Szóval BBZs saját jogon; hogy ennek köze lenne a génekhez – nem tudom.

Ha találkozott volna Vaclav Havellel, vajon róla mit írt/mondott volna?

Talán egy napig volt bizonytalan, talán, mert nem tudta, mi jelenik meg még róla a másnapi telexben; aztán egy napig szánom-bánom-iszonyodom kisfiúvá vált, amit egy nap után gyorsan levedlett magáról: mára megint a „régi”: uszító, gyűlölködő, hazudozó köpönyegforgatótó.

 

„Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt” – írta néhány napja Bádog – Bayer Zsolt.

Mára már nem iszonyodik.

Én BBZs-től viszont ma is.

  1. 02. 05. hétfő