Szóval az „agytröszt úgy döntött”: bele kell állni/állnia!
Még „ebben”, a védhetetlen-menthetetlen kegyelemi-ügyben is: erőt kell mutatni.
Már nemcsak iszonyodom, UNDORODOM” Tőle” – is.
Te pedig, ha még olvasol engem, talán érted, talán még mindig nem.
Mert talán Te is „csak” egy „válasznak-reakciónak” tartod.
A „kegyelmezésének” a fölhánytorgatását.
„Választás lesz, hát kell a balhé” – gondolhatod.
Az „ürügyet”, ami eddig ott lapult a fiókban, most elővették.
Ezt is gondolhatod.
De nem így van.
Miért és ki kezdeményezte a kegyelmi eljárást?
Miért írta alá
- mit szólt volna, ha valamelyik gyerekét kérte/kényszerítette volna hamis vallomás megtételére,
- rokona-barátja-ismerőse talán,
- nyugodtan járatná valamelyik gyermekét tornára a megkegyelmezetthez,
- fölhívott valakit is telefonon a döntése előtt, megbeszélte férjével, gyóntatójával!?
„Minden kegyelmi döntés felvet kérdéseket, természeténél fogva megosztó…” – válaszolta cinikusan.
Különben is: neki nem kell nyilvánosan indokolnia a kegyelmi döntését.
Különben is: nem a pedofilnak adott kegyelmet, „csak” a bűntársának.
Aki mindenről tudott, erőszakkal védte a pedofilt, hamis „igazolás” aláírására kérte/kényszerítette is megszólalt: „Nem én írtam a kérelmet, nem tudok erről nyilatkozni…” – akkor ki írta és miért?!
Szóval az „agytröszt úgy döntött”: bele kell állni/állnia!
Még „ebben”, a védhetetlen-menthetetlen kegyelemi-ügyben is: erőt kell mutatni.
Már nemcsak iszonyodom, UNDORODOM „Tőle” – is.
- 02. 06. kedd
(Kép: Patrice Murciano)