Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

 

„Csak tárgyilagosan” – gondolta magában az öreg, miközben leült a Lenovo gépe elé, fölhajtotta a képernyőt, bekapcsolta, átnézte gyorsan a híreket, ugyan nem a sporthírekkel kezdte, de azokra is sort kerített, Thessza lassan kioldalgott a dolgozó-szobából, tudta, ezek már megint nem az ő órái lesznek, az ajtóban azért még megállt, visszanézett, hátha, de aztán mégis szomorúan kibaktatott.

„Csak tárgyilagosan” – gondolta megint az öreg és rakosgatni-olvasgatni kezdte vázlatait a „vitáról-tüntetésről-kommunikációról”, néha-néha a könyvespolcon lévő könyveire pillantott: Komoróczyra, Ormoms Máriára, Csernokra, a „Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás”-ra, szívott egyet a pipájából majd a pipát lerakta az odakészített pipatartó állványkára és belekezdett…

 

Tegnapelőtt megint volt egy kísérlet, egy elvetélt, sikertelen tüntetés, amire már csak néhányezren mentek ki, zömében „öregek”, („de hát mára már két és félmillióan élnek hatvan év felettiek Magyarországon, a lakosság több, mint negyede!” – súgja az öreg magának), a közelébe nem volt a korábbinak, a Hősök terén zajlottnak, itt is voltak beszédek-tapsok, aztán eleredt az eső és szétoszlottak a „lányok-legények”. Tegnap aztán – odabenn, a kupolás házban, ahol nem csepergett – ment minden, mint a karikacsapás, sok röhögés-taps, a díszpáholyban letűnt, mégis ragyogó arcok, kopott, agyon fogdosott golyóstollak, plagizált disszertáció, a kreálmányok.

A „többség” őket akarta.

A „többség” most is őket akarja.

Az öreg a pipájához kap, látja, nem parázslik, idegesen és kapkodva meggyújtja, aztán beleszív, fölizzik a dohány, de most ez sem nyugtatja meg, abbahagyja az írást, kimegy a kertbe, Thessza azonnal ott terem, ugrándozik körülötte, pedig még nincs is itt a séta ideje … az öreg visszamegy a szobába, új ablakot nyit a gépén és beszélgetésbe kezd az IM-mel, bepötyögi: „Miért szavaz úgy, ahogy szavaz a többség?”, azonnal jön a válasz, „politikai hovatartozás és értékrend, a jelölt személyisége és képességei, kampányok és média, aktuális események és problémák, társadalmi befolyás és családi hagyományok” – olvassa és elgondolkodik. igen, a nagybátyja, aki már nem él, most ment el nemrég, is mondta volt mindig: „jobboldali a magyar, még jó, amikor nem szélsőjobboldali”, „mindig kellett ennek a népnek egy „vezér”, Horthy, Kádár, most meg Orbán” – gondolja, de a „kampányok és a média”, az tényleg hat – folytatja magában és már pötyögi megint: „Azt gondolom, ma a propagandának van a legnagyobb szerepe a döntésben, mit kell ilyen helyzetben tennie a kisebbségnek?”. Várja a választ, ami pillanatok múlva érkezik is: „Ha úgy érzi, hogy a propaganda és az egyoldalú információáramlás befolyásolja az emberek döntéseit, akkor fontos lépések megtételére van szükség a kisebbségi vélemények és álláspontok képviselete érdekében. Néhány lehetséges megoldás: alternatív információforrások felkutatása és terjesztése, közösségi szerveződés és társadalmi mozgalmak, kommunikációs stratégiák alkalmazása, képzés és tudatformálás, kapcsolatfelvétel és párbeszéd” – olvassa és azt gondolja, „ez bizony nem holnapra érik be”.

„Át kéne helyezni a kerítést hátulra, mert a kutya legázolta a málna-bokrokat” – hallja a feleségét, morogva kimegy a kertbe, megnézi azt a fa-kerítést, már jó-rég óta ott van elől, a kukák mellett, „korhadt is, öreg is, de még áthelyezhető” – konstatálja és hozzáfog…

 

Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

2024. 02. 27. kedd