(40.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
- Jenő, megvan nekünk a Benedek Ágota naplója?
- Nincs, miért keresed?
- Mert „öncélúan szexelni” akarok veled, ugye Jenő, te is akarsz?!
- Lujza! Mi nem jut az eszedbe?!
- Nekünk nem kerülne semmibe sem, mint a Librinek, őket ötszázezer forintra büntették, mert a polcra tették és nem fóliázták be ezt a könyvet, Jenő, végre valami, aminek nem ment föl az ára, bújjunk gyorsan az ágyba!
- Lujza, most nem megyek, mert olvasom a híreket! De nekünk ahhoz nem kell könyv, se a Pest Vármegyei Kormányhivataltól engedély, hogy bármikor ágyba bújjunk csicsikálni!
- Jenő, pedig most nem fáj a fejem!
- Na végre, Lujza! De azt a könyvet csak az olvassa majd el, aki azt akarja elolvasni, azt ért meg majd belőle, amit akar majd megérteni – ahogyan az más könyvvel is történik; nem lázít, nem kelt másokkal szemben gyűlöletet, majd holnap megveszem, ha azt akarod olvasni!
- Köszi Jenő, de én akkor inkább a presbiter Endre idős bácsira lennék kíváncsi: hol tudok róla olvasni?
- Miért gondolod, hogy idős?
- Mert most találtam az interneten, hogy a presbiter szó előfordul a görög nyelvű Újszövetségben is, jelentés „idős” vagy „vén”, akkor a K. csakis öregember lehet.
- Lujza, a presbiterek a protestáns egyházakban a lelkész mellé választott, világi emberekből álló döntéshozó testületek tagjai!
- És K.-t is annak választották, pedig nem is olyan vénember?!
- Oda választották, az ő döntésük, lelkük rajta.
- A gyerekek is szavazhattak a K.-ról?
- Nem szavazhattak
- És a Viktor, a Katalin, a…?
- Lujza! Nem tudom, nem voltam ott.
- És a Zsolti ott volt?!
- Elég legyen, Lujza!
- Jól van Jenő, akkor beszélgessünk a bizniszről!
- Miről?
- Hogy patikát fogunk nyitni a konyhában és mindenféle gyógyszert kotyvasztani és árulni fogunk!
- De Lujza, én nem vagyok patikus és te se!
- Nem is kell, Jenő, már nem kell patikus a konyhába, elég tartani vele a távkapcsolatot, az is jó, tudod milyen jó biznisz lesz, mindenfélét kotyvasztok majd, ahogy eddig is szoktam, ráírjuk, hogy …
- Lujza!!! Elég legyen, nem lesz patika a konyhánkban és kész!
- Ne kiabálj velem Jenő, ha nem, akkor nem, gazdagok se leszünk.
- Már nem leszünk!
- Jenő, mentősök se leszünk? Legalább megmegmentjük majd a nyulakat!
- Lujza, mit olvastál megint?
- A mandiner megírta, hogy „nem hagyták magára a mentők a lakástűzben megsérült nyulat”, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett”, ugye milyen jó az új rendszer, amit a Viktor kitalált?
- Nem ő találta ki!
- Nem?! Azt hittem, mert annyi mindent kitalált már, ez biztosan jó lesz: aki nyulakat tud menteni, az időben odaér, ahova csak akar!
- Na latod, Lujza, ezt jól mondod: ahova akar…
- Jenő, ugye ellened nem indult Közigazgatási eljárás, mert meghallgattad a Partizánon azt az interjút a Péterrel?
- Miért indult volna?
- Mert most olvasom, hogy a Bedő Dávid ellen indult!
- Lujza, ne keverd össze a dolgokat: aki hallgatta, arra kivonult két busszal a rendőrség, a Bedő nem azt hallgatta, hanem egy koporsót vitt a Belügyminisztérium elé.
- Akkor rendben van, ott nincs temető, akkor értem.
- Nem érted, Lujza, a Bedő az oktatást temette.
- De miért pont oda akarta?!
- Mert a Pintér felügyeli az oktatást… is.
- És a Pintér nem orvos, nem tudta megmenteni, ki felügyeli az egészségügyet?
- Lujza, hagyd inkább abba!!!
- Jól van Jenő, abbahagyom: de akkor ugye most ágyba bújunk?!
- 02. 29. csütörtök