(1966-ból)
Tizenhét éves lettem akkor.
Ott laktunk a közelben.
A Fehérvári út 36-ban: apámmal, anyámmal, öcsémmel; a szomszéd lakásban Babukáékkal.
Éltünk.
Reményekkel, a jövőnkbe vetett hittel, bizakodón.
A piac mellett…
Nézem a képet.
1966-ből.
Akkor már a „Jóskába”, a József Attila gimnáziumba jártam.
Akkoriban kezdtem „csajozni”, megszólítgatni a „visszanéző” lányokat.
Talán már csapni is kezdtem a szelet egy szőke, frufrus lánynak azosztályból, aki később az első feleségem lett.
Akkor már nem „sarok-fogóztam” a BEAC pályával szemben a jégen.
Akkoriban mentünk a Függetlenségi Parkba tiltakozni az amerikaiak vietnámi háborúja ellen, a „hős vietnámi nép” mellett.
Nem tudtam (még), hogy Rákosi Mátyást a krasznodari száműzetéséből – egészségi állapota miatt – Arzamasz városába engedik költözni.
Akkor még nem érdekelt és érintett meg, hogy Dubcseket a Szlovák kommunista párt első titkárává választják.
Ahogy az sem, hogy a családi pótlékot kiterjesztik a tsz tagokra is.
Házibulikra jártam, kosaraztam, minden sport-közvetítést megnéztem.
50 fillérért fagylaltot nyaltam a sarki Rege cukrászdában.
A szobámban tanultam, sakkozgattam és közben a spejzből elcsent barack-lekvárt kanalaztam…
Nézem a képet.
1966-ból.
Talán anyám megy ott a kosárral.
Nem ő az, biztosan nem: apám is ott lenne mellette.
Szombaton reggelente.
Viszont az a kockás szoknya ismerős.
Meg a svájci sapka is.
A szakadt, lelógó napvédő-ernyők is.
A mérlegről nem is beszélve.
Meg a súlyról.
A kopott, agyontaposott, csúszós kövekről.
A „volt”-ról.
A „lett”-ről…
Nézem a képet.
1966-ból.
Megint beugrik a „JÓSKA”.
A gimnázium a Feneketlen tó partján.
Az OSZI, Palotás tanár úr, Vera néni arca.
Akik örökké tanáraim, nevelőim, formálóim voltak.
Szerencsémre.
Az osztály: Mari, Adri, Jóska, Pista, Kriszti.
Tihanyi Laci, ahogy éppen szaval.
Fehér Gabi.
Még nem ballagunk, nem búcsúzunk, keresgéljük a hangunkat, feszítgetjük a korlátokat: csak boldogan élünk.
Nézem a képet.
1966-ból.
Tizenhét éves lettem akkor.
Ott laktunk a közelben.
A Fehérvári út 36-ban: apámmal, anyámmal, öcsémmel; a szomszéd lakásban Babukáékkal.
Éltünk.
Reményekkel, a jövőnkbe vetett hittel, bizakodón.
A piac mellett…
- 03. 30. szombat
(Kép: fortepan)