Ma nagy veszekedés volt az osztályban. Ilyet még nem láttunk, amióta ebbe az osztályba járunk. Történt pedig az, hogy az L pont Simon Lacika, az egyik viktoriánus csemete, akinek az apukája már nagyon sok posztot írt a Facebookra és sok posztot is betöltött már az orbánkormányban, ja, meg hosszú, 18 éven felülieknek szóló verset is írt már, átadott megint valami „Zsibáru-kereskedést, zsibit, keleti zsibvásárt”, vagyis bazárt, amit mégse nem lehetett még használni. Pedig a második megnyitón is nagy volt a zsongás, ragyogás, hacacáré, fölhajtás meg sajtó és médiajelenlét. Még egy igazi főpolgár is megjelent, a Tarlós Pista bácsi is és hozzászólásba fogott éltetni a nagyszerű pillanatát az életének és ócsárolni a „nem örülőket”. Az egyik, viktoriánus Tv, az, amelyik híres a híreinek a gyors bemondásáról meg a helyszínelésekről, akart csinálni az L pont Lacika ősével egy kérdezz-felelek játékot, de nem barkohbát. Azt az igen, nem, is játékot ugyanis a Tv-ben nem szeretik, amikor riportalanyok múlatják így az időt meg a drága filmszalagot. Szóval az történt, hogy a L pont Simon Lacika apukája kinyilatkozott magából egy nagy frappánsat és beszólt a riporternek, hogy nem lesz ez így jó, mert így nem lesz hosszú életű ez a hírharsona se nem. Na ebből lett az osztályban a balhé, mert a Széles, mega Simicska, meg a Nyerges gyerek is egymásnak és a kis Vityának is ugrott, hogy nem lesz ez így se nem jó, és jó lenne, ha tudomásul venné a Vitya, hogy a sámlit nem ő vette, hanem az a másik három és az a sámli könnyen kicsúszhat a lába alól. Mi csak a balhé végére értünk oda, bele se nem kellett avatkoznunk, sőt az ofő se nem mert beleszólni a „nagyok” dolgába, mert még nem kapta meg a visszajelzést a Nemzeti Pedagógus Kar adminisztrációjától, hogy rajta van a listán.
A Robi azt mondta, hogy jól van ez így: veszekedjenek csak a sámli-vásárlók, meg sámli-hordók, meg a sámlira lépő.
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 65.