Ma megint nagy kivir-kavar volt az osztályban, a zsibongás nem akart abbamaradni, még akkor sem, amikor az ofő bejött az osztályba. Három csoportba verődve üldögéltünk a padokon: a viktoriánusok, az osztály bal-felén csoportosulók és a még soha meg nem szólalók – na, ők voltak a legtöbben és ’leghangtalanabb’ süket csendben. A viktoriánusok arról vitatkoztak, hogy nemcsak az Obamának kellene levelet írni, hanem a Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság megválasztott elnökének is, mert az mégse nem járja, hogy ő is, meg az Újhelyi apukája is állandóan bántják a szegény a Tibi, a Navracsics apukáját, pedig ő olyan hithű és legalkalmasabb európai támogató, mint ahogy a Pintér Attila apukája is a leghasználhatóbb arra, amit elvállalt. Aztán beszéltek a civilekről is, hogy vannak a mi civiljeink, meg az ő civiljeik és nem keverhetőek össze a jogaik és a kötelezettségeik, mert az egyiknek vannak jogaik, a másiknak meg vannak kötelezettségeik. Meg aztán az egyiknek vannak pénzeik is, míg a másiknak honnan vannak pénzeik.
Mi, a baloldalon üldögélők a Zoltai Guszti nagypapájáról vitatkoztunk, hogy vajon miért lett a miniszterelnöki miniszternek, a Lázár apukájának a ’kipanélküli’ tanácsadója, mikor a Jani apukája az egyik élharcosa a történelmietlenül tisztességtelen szobor fölállításának. A Guszti azt mondta, hogy: anyu is összeveszett a nagypapával, de nem lehetett meggyőzni semmiről az öreget, de mégis a nagypapája. Nehéz ügy, mondta a Robi, mert a nagyfater mégiscsak egy nagyfater. Aztán szóba került a ’civilkérdés’, meg a ’sajtókérdés’ is, hogy fokozódik a helyzet és nemhogy csitulnának, inkább korbácsolódnak az indulatok. Mert ugye arról van szó, hogy a Szerb utcában nemcsak fagylaltozó van, hanem az Ökotárs Alapítvány irodája is, amit megszállás alá vontak az egyenruhások, de az arcukat nem láthatók. És a bulvársajtó egyik zászlóshajójának az újságíróját motozás alá vonták mobiltelefon és szúró-vágó eszköz keresése indokából. Meg egy fotózáson kapott foto készítőt is hamis-dokumentátornak kiáltottak ki és ez már nem csak egyszerű egészpályás letámadása véleményeseknek, hanem durva megfélemlítése is, amit már a „még soha meg nem szólalóknak” is meg kellene mutatni. És ez nagyobb támadás a demokrácia ellen, mint amit 90 perc alatt a Groupama Stadionban játszó ’aranylábú-falábúaknak’ el kellett szenvedniük az északír focistáktól. Mondta is a Karácsony Gergő, hogy indítsunk egy nagyon nagy akciót, egy olyat, amit még nem csináltunk, hogy mindenki fölkapja a fejét. Legyen az akció jelszava: VÉDJÜK MEG A MAGYAR NEMZET ÚJSÁGÍRÓIT, hiszen ők mindig előbb tudják, hogy kik a bűnösök, mint az ügyészek, a rendőrök, meg még a TEK-eseknél is előbb. Ezért aztán biztos ők is sorra kerülnek motozásilag és akkor nem fogják tudni elkerülni, hogy az üregeiket, a testüregeiket, mert oda is dughattak valami szar információt, ki ne motozzák. Ez mindenkinek tetszett, de mégse nem tudtunk zöldágra vergődni, mert lehet, hogy ebben a kérdésben nincs is zöld ág, csak egyszer használatos papír, aminek már a gurigáját is le lehet húzni a budiba.
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 67.