A szar bizony nem ismer tréfát, se kormányt, se választást. Ha jön, akkor jön: mindegy neki Orbán, Simicska, Tarlós, önkormányzati választás – jön.
Történt pedig, hogy széles e hazában, annak is a székesfővárosában, ott is a legfőbb tér közelében, ahol az ország gyűlése székel, újjáépítési szépítkezési és történelmi átértelmezési akció lebonyolításába kezdtek a munkások, mert országunk fölkent kétharmados vezére és táltos társai imígyen gondolták. Nem volt apelláta, nem volt közmegbeszélési meghallgatása a terveknek, sőt a le civilezési effektus óriási támadásban és meg félelmesítésben öltött testet. A föladat egyértelművé volt téve: a választásokra késznek kell lennie a régiségében pompázó, a múltat visszahozó térkompozíciónak, a megszakított folytonosságig visszatérve meg kell szakítani a megszakítást és folytatni kell a kontinuitást. Tervezőt, munkást, ott lakó-embert próbáló rendeltetése volt mindenkinek. Minden haladott szépiben, még egy műemlék szennyvízgyűjtő-csatornát is sikerült titokban átfúrni, ami pediglen azonnali javításra szorult – volna. De nem, jöhet a szar, terjenghet kibírhatatlan bűz, nem nyúlunk hozzá – döntötték el ízibe a megkent, akarom mondani fölkent elől járóságok: hiszen választás lészen kishazánkban, azt pedig nem lehet megzavarni építkezéssel, csak átadással, azzal aztán dögivel. A szar, meg a bűz vegye tudomásul, hogy most nincs itt az idejük, nincsenek is, az csak a liberalista, gyurcsányista, bajnaista bagázs álnok mesterkedése a mindig egyre jobban és jobban teljesítő ország gyarapító többség hangulatának a megrontása érdekében elkövetve.
De ennek egyszer és mindenkorra vége: vegye tudomásul a szar meg a bűz, hogy október 12-ig nincs! Az ott lakók ne nyissanak ablakot, átjáró házakon keresztül menjenek be lakásaikba, fordítsák el tekintetüket a szarról és csak a szépet, a csodát, a Dunát lássák meg, és így dobják be a (wc)papírt a szavazó úrnába!
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 68.