o Zsolti, te ötös számú követőm
o Itt vagyok, főnök
o Megvilágosodásom volt az éjjel
o Alig vártuk már, mert bizony nem láttunk már az alagút végéig
o Folytatjuk a harcot a gaz extraprofit, az elmúlt nyolc év és az internetes zümmögés ellen
o Tudtam, főnök, tudtam, annyira bölcs vagy, amennyire értesz a focihoz
o Idegesítenek az amerikaiak is
o Nem hagyjuk, nem hagyjuk
o Aztán ezek a facebookos gyerekek is fölnyomták a vérnyomásomat: mit képzelnek ezek magukról 250 ezren, csak úgy belepofázhatnak a sorsukba
o Milyen igazad van, ez már túlmegy minden határon, még ha demokráciát is mondunk
o Aztán a Tomika is, tudod: a ritmikus gimnasztika szövetség feje is, mit ugat bele az adózási kérdésekbe
o Csak pávatáncolt egyet, hogy segítsen
o Ja, akkor rendben
o Szóval hogyan tovább, vezérem
o Még határozottabban, még erőteljesebben előre, nem érdekel, hogy ki jön szembe, nem érdekel, hogy kit talál el a nehéz kő, csak a mieinket ne
o És kik a mieink, vezérem
o Hát te, meg a trafikosok, meg a földbérlők, meg keresztyénes demokraták, meg a mészároslőrincék és a habonyárpiék, meg akikbe még nem rúgtam bele egy jó nagyot
o De egyre kevesebben leszünk, már a sor végét is látom, pedig a pálinka és a kolbász mellé tíz Erzsébet utalványt is kiosztottunk
o Akkor osszatok húszat, meg még több pálinkát, meg bérletet a Felcsút Akadémia meccseire
o Rendben
o Szóval a teendő a következő: írsz egy újabb kiáltványt a Mozartról, meghirdeted a következő körmenetet a híveknek, leleplezed az amerikaiakat, hogy milyen korruptak, én szólok a Népszabadságnak, hogy írják meg azt, hogy a Telekom vezér kérésének engedtem és nem ennek a sok ’büdösbogárnak’
o Nagyszerű terv
o Ja, jut eszembe: még nem vonjuk vissza azt a kurva internetadót, sőt a felső korlátra vonatkozó rogános javaslatot is vegyétek ki azonnal
o És mi lesz, ha újra kimennek az utcára
o Majd akkor eldöntöm…

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 87.