Ugatás
o petya, beszélnünk kell
o itt is vagyok
o most nézd meg, a németek megint nagyot ünnepeltek, pedig már a foci vb több hónapja, befejeződött
o főnök, volt apropójuk, huszonöt éve renoválták Berlint
o az rendben van, de nem engem hívtak, hanem a Németh Miklóst, még sincs ez így rendben
o vezérem, Téged a Bayern Münchennél fogadtak, tartományi szinten, azt hittem, hogy ez nagyobb örömöt okoz
o azt igen, de ez mégsem járja: mégiscsak én vagyok a motor meg a kormány meg a térkép is
o jaj, főnök, azt hiszem, megint nem tudlak követni, pedig itt van mellettem a vidaildikó is és segít a fordításban
o ne csináld, az Unió haldoklik, az eurónak percei vannak, a Nyugat értékeit senki sem látja, én legalább is nem, ha én nem ’lennénk’, akkor növekedés se lenne, irány se lenne Európában: ahogy İlham Əliyevnek, a legjobb barátomnak is mondtam, mindenkinek minket kell utánozni, követni, másolni; a minta tehát én vagyok
o jól mondod, főnököm, ha nem lennél, ki kéne találni
o és akkor ez a Merkel, ez az Angéla, aki még azeriul se tud, meg se hív, de még csak meg se említ engem, hát ez már igazán fölháborító
o most ilyen a csillagok állása, ne aggódj, jön majd még dér is a szalonnára
o a kutyára, petya fiam, a kutyára, és abból nem lesz szalonna sem
o hát akkor most mit csináljunk?
o petya, te kiutazol Berlinbe, szervezzetek egy nemzetközi kutya-macska kiállítást, te legyél ott a főkutya és ugass le mindenkit
o mégis mit kell majd mondanom?
o egy kis meséből idézel majd: „tükröm-tükröm mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken”, és ebből mindenkinek rögtön beugrik, hogy az ÉN VAGYOK, és nem a Goodfriend

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 96.