Betépünk

– igen, MINISZTERELNÖK úr
– hívják nekem a Mátét
– a Fenyvesit a Fradiból
– dehogyis, a Kocsist, innen a nyóckerből, a volt MIÉP-est
– azt mondja a titkárnője, hogy most nincsen félfogadás, hívjuk később
– mindjárt kirúgatom, mit csinál az a jóember
– intézi az édesapja voksturizmus miatti ügytisztítását
– na, nem érdekel, kerítsék elő
– Kocsis
– Orbán
– hallgatom, elnököm
– beszéltem a fő-konzultátor Tomival, kellene valami jó kis elterelő hadművelet
– miről, főnök
– miről, miről: most soroljam, nem bírjuk majd a mobilszámlát kifizetni
– akkor mit csináljak?
– sok magyarnak gond a vizelés, kellene valami inger nekik
– szóljak a lányoknak
– de hülye vagy fiam
– akkor nem értelek
– a Tomi azt mondja – és ő aztán csak tudja –, hogy terjed a drog a jobban teljesítő országban
– Szlovákiáról, Lengyelországról beszélsz, vagy Oroszország, Törökország, India, Szingapúr jár a fejedben?
– tényleg hülye vagy, Magyarországról beszélek
– ja, akkor értem: mit csináljak
– írj a Facebook oldaladra egy bejegyzést, hogy drogteszt kell, mert azzal tudjuk csökkenteni az államadósságot, meg népszerűsíteni az országot, mert rólunk fog megint beszélni és írni az egész világon a sajtó
– akkor én is benne leszek a tévében?
– benne fiam, mint a Gábor Zsazsa az esküvőin
– és utána megcáfoljuk
– cáfoljuk a frászt, ezen elcsámcsogunk tavaszig, még a hótorlaszokat, megfagyásokat, a Vida Ildikó lebukását is überelni fogja
– és mi lesz a mieinkkel, a szombathelyiekkel, az esztergomiakkal, a fővárosiakról nem is beszélve
– nem a te gondod, őket majd a Polt Petya kimagyarázza, a Pintér Sanya megfuttatja, akarom mondani futni hagyja
– de akkor én leszek a nemzet hülyéje
– és, legalább lesz valami, amiről emlékeznek majd rád
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 111.