Olvasom a baráti facebook oldalakat. Pontosabban: csak a baráti oldalakat olvasom. A leggyakoribb téma persze a tüntetések folytatása, kifutása, a hogyan tovább:
– a pártokkal együtt, vagy inkább nélkülük;
– van-e célja a tüntetéseknek, vagy elég a tiltakozás valami ellen, aztán majd kialakul;
– hideg lesz, korábban kellene kimenni;
– a fiatalok alakítsanak pártot, vagy valami teljesen más kell;
– mindent ki kell-e dobni a bárkából, vagy legalább a bárka maradjon;
– ha úgy alakul, ki lesz (legyen) akkor a kapitány;
– egyáltalán: veled, velem, együtt vagy külön-külön, nélkülünk?
Indulatos, igazándiból azonban csak: ’nemtudomaválaszt’ megnyilatkozásokat olvasok.

A különböző tüntetéseket kitalálók is bizonytalanok. Ők se mondják meg (rosszabb, ha nem is tudják):
– mit akarnak, mit vállalnak, és mit vállalnának,
– kimenni, megmutatni – aztán hazamenni(?);
– megfogalmazni a célt, és aztán el is jutni a megvalósításig;
– vagy „csak” elég hallani vagy hallatni a hangjukat;
– és mit várnak a tüntetőktől?
Ami most észlelhető: nemhogy az össze-rendezőségig, a közös megfogalmazásokig, de még a közös gondolkodásig sem tudtak a szervezők eddig eljutni. A célt sem láttatják, vagy ők maguk sem látják!

A kommentezők – alapvetően a párthovatartozásuktól, a koruktól, az indíttatásuktól függően – sokfélét, és sokféleképpen reagálnak. Viszont egyre indulatosabbak, egyre türelmetlenebbek, egyre intoleránsabbak, egyre gátlástalanabbak. Abban viszont egyezik a véleményük: nem elég csak tiltakozni; nem elég csak elutasítani; nem elég csak nemet mondani.

Mert most az a fő kérdés: „..MI LEGYEN, KI NE LEGYEN MIKÖZÜLÜNK ÉS KI LEGYEN …”.

A válaszra eddig nem sokan vállalkoztak, pontosabban egyelőre nyilvánosan senki sem. Pedig e kérdés megválaszolása nélkül nem fog menni.

2014. december