Az elmúlt napokban erősödött a vita arról, hogy a sokasodó tüntetések szervezői és a pártok hogyan viszonyul(ja)nak egymáshoz (velük vagy nélkülük); hogyan kell értékelni a ez elmúlt 25 év fejleményeit (mindent a kukába vagy vannak megtartandó értékek is); mi legyen a tüntetések célja (részcélok elérése, az Orbán kormány megdöntése vagy/és egy új rendszer kiépítése); milyen kifutás várható (mennyire profik, mennyire átgondoltak, mennyire amatőrök a szervezők).
1. Nézzük a tényeket, az ellenzéki pártok
• nem tudták megválaszolni azt a kérdést, hogy minek tartják az Orbán-rendszert:
o demokráciának,
o puha diktatúrának,
o fasisztoid képződménynek,
o ki is Orbán Viktor: McCainnel szólva, egy neofasiszta diktátor, vagy valaki más;
• képtelenek voltak tárgyalásra (de még informális egyeztetésre) kényszeríteni Orbán Viktort;
• az elmúlt öt év alatt nem tudtak egy igazi, jelentős, nagy tömegeket megmozgató rendezvényt összehozni;
• nem tudtak választ adni a társadalom többségét nyomasztó kérdésekre, még rosszabb: a kérdéseket sem fogalmazták meg.
Mindezek miatt (talán akaratukon kívül, mégis) kollaboráltak az Orbán-rendszerrel, asszisztáltak annak kiépüléséhez és nem értették meg, hogy a társadalom miért nem hisz nekik, miért nem támogatja őket. Azt a „hiú ábrándot” keltették, hogy demokratikus választásokon le lehet váltani az Orbán kormányt, csak akarni, összefogni, erősnek kell lenni. Miközben 37%-kal kétharmadot lehet elérni!
2. ’89 egyik legfontosabb ígérete, hogy szabadság és nagyobb esély lesz a fölemelkedésre, a szociális biztonságra, a nyugatos életre – legalább is a széles tömegek, a döntő többség számára – megvalósulatlan álom, illúzió maradt. Sőt: megmagyarázhatatlanul és ezért elfogadhatatlanul, továbbá elviselhetetlenül nőttek az egyenlőtlenségek; a társadalom jelentős része nyomorban, egyre nagyobb része a nyomor felé taszítottság rémében él. Esélyt sem kap a visszakapaszkodásra. Erre a helyzetre már nem fogadja el azt a választ, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; egy kicsit húzd meg magad, rendbe tesszük a költségvetést, aztán majd jobb lesz neked is. Csalódott a képviseleti demokráciában is, hiszen képviselői nem őket képviselik, hanem valami mást, megfoghatatlan és érthetetlen erők szerint döntenek. És – velük ellentétben – gazdagodnak, urizálnak, lenézik és megvetik szavazóikat. Folyamatosan hazudnak nekik. Csalódtak bennük!
3. A tüntetők és a szervezőik változást akarnak! Nem fölfordulást, nem ugyanazt, ami eddig volt, csak az ő vezetésükkel, hanem valami egészen mást. Szabadságot is, és nagyobb egyenlőséget is! Beleszólást ügyeik intézésébe, esélyeket egy jobb életre, egyáltalán az életre. Ahogy eddig mentek a dolgok, úgy nem mehetnek tovább. Az eddig megfogalmazott célok, módszerek, kezdeményezések nem vezettek eredményre. Még nem látják tisztán: hogyan csinálják, merre induljanak, milyen eszközökkel éljenek. De már hozzáfogtak.
2015.01.06.