Ebben a csendes, uri, idegen
házban szegény vak ember fölbotorkált
öt emeletet. Az ötödiken
már sikoltásra tárta puszta torkát,
hogy most majd leveti magát a mélybe,
s ekkor kinyílt egy konyhaajtó félve
*
*
Már sokszor alszom úgy a népligetben
mint egyszerü hajléktalan
*
*
Szélnevelő, tágas pusztán
soványkodunk tökkáposztán