Csabikám!
Talán holnap, vagy tegnap megkaptam kedves leveledet, amiben kisebb problémádról írsz.
Teljes mértékben együtt érzek Veled. Nekem is vannak gyerekeim, akiknek taníttatásáról, a jövőjéről kellett és kell gondoskodnom, és ehhez tudom, milyen macerás egy kis vagyont összehozni. A sok izgalom, hogy mennyit ér a székház, megveszi-e majd az MKB, aztán meg mit csináljunk a pénzzel. Aztán beérik-e a szőlő, vagy sem Tokajban, nem is beszélve arról, hogy ne mi kapjuk a legtöbb pénzt a pályázaton, de mégis eleget. Meg aztán a gyerek megtanul-e rendesen ütközni a tizenhatoson, hogy bekerüljön a csapatba. Egyáltalán: egy csapatot kreálni a gyereknek, kitalálni a stadion(ok) építési projektjét közpénzből, mégpedig úgy, hogy a lóláb mégse lógjon ki, legalább is rögtön ne. Értelek tehát, nagyon is. A Peti is, meg az Anti is, a Janóról nem is beszélve mondták, hogy mennyi fölösleges papírmeló van a vagyonbevallásokkal, hol kisebb a lakás, hol meg kimarad egy telek, nem is beszélve 1 milliárd forintról, amiről meg a Lőrinc feledkezett meg. Szóval, nagyon is értelek, szívemből együtt érzek Veled. Hiszen a Te esetedben nem koszos kis százmilliókról, hanem kemény százmilliárdokról van szó. Mennyi meló, közmunka, külföldi utánajárás kell a rendes kerékvágásért. Szóval: nem irigyellek.
Ha már nemcsak személyesen, hanem levélben is kommunikálunk, szeretném megköszönni Neked azt a sok segítséget, mindenféle támogatást, amit a magyar labdarúgásért, az MLSZ-ért, a szép stadion fölépítéséért, a győri díszpolgári cím megszerzéséért tettél le a haza asztalára. Most nem akarom minden érdemedet fölsorolni: a keleti nyitásban megvalósult aktivitásodat, a sok szalagátvágást, a svájci és a vaduzi kapcsolatépítést, meg az emlékezetes szotyizásokat a meccseken. Ezekkel örökre beírtad a nevedet az emlékezetembe és tudod, hogy az sokat jelent.
Talán azt is mondtad valamikor: lehet, hogy egyszer majd Te is fogsz kérni TŐLEM majd valamit, de ezt én már akkor se értettettem, mert arra gondoltam, hogy valami filmből idézel, azt meg nem szeretem. Úgyhogy nem is így veszem leveledet.
Mindenesetre szólok a Varga Misinek, hogy hallgasson meg, mert az sose árt, hátha adsz egy jó ötletet a jövőre nézve.
És fölhívtam Polt Petyát is.
Így, az egyre messzibb távolból ölellek
Viktor
ui: a dátumot majd utólag ráírjuk