És akkor felépült „végre” a kerítés. Tíz méter mélyen és négy méter magasan. Először hazamentek a külföldi focisták. Aztán összeomlott a magyar jégkorong. Később visszaadták az érmeiket a kajakos, kézilabdázó, vívó. sakkozó díjat nyert honosított sportolók. Aztán elfogyott a narancs és a banán is, mert nem szedték le a fáról. Ekkor ők is elkezdtek nem vásárolni tőlünk, mert már nem tudtak. Majd nem lehetett nyaralni az afrikai tengerpartoknál. Akkor már munka nélkül maradtak a tolmácsok is. Az egyetemekre nem jöttek külföldi diákok, több egyetem csődbe ment. Nem jöttek, akik itt voltak elmentek. A külföldi orvosok hiánya miatt kórházakat kellett bezárnunk, járványok kezdődtek. Az Afrikába, Ázsiába exportáló vállalkozások csődbe mentek. Nem tudták tovább fizetni a hiteleiket. A csődök átterjedtek a bankokra is. Közben Afrikában tovább ölték a tiltakozókat. Leállt az olaj kitermelése is. Emiatt itthon összeomlott a közlekedés is. A munkanélküliség az egeket ostromolta. Már a közmunkásokat sem dolgoztatták. A kormány a helyén állt: a „MEGVÉDTÜK AZ ORSZÁGOT A GAZDASÁGI BEVÁNDORLÓKTÓL” plakátok kéken világítottak az utak mentén. Lehet, hogy nem pontosan így történt…

2015. július 1.