– Papa, akarom mondani Viktor bá
– mondjad jó Pityukám
– új üzletbe akarok belevágni önálló lábra állásból kifolyólag
– nagyon jó hallani ezt Tőled, igaz-jó ivócimborám, mi az ötlet
– beszállnék a láthatósági mellény bizniszbe
– hű, ez tényleg jó elképzelés, aztán hogyan csinálnád
– először is ráküldeném a NAV-osokat a láthatósági mellényt készítő kisiparosokra, de csak azokra, akik nem akarják negyed áron átadni a vállalkozásukat, vagy többségi tulajdont adni nekem ajándékba
– ez máris jól indul, ezt már többször alkalmaztuk és mindig bejött
– aztán rendelettel előírnám, hogy ettől kezdve a láthatósági mellényeknek fos-zöld színűeknek kell lenniük, ezért az összest le kell cserélni
– ez is jó: mindjárt szólok is az őrző-védő tulajdonos Pistának, hogy terjessze elő jóváhagyásra, aztán hogyan tovább
– már a határon, de a pengés kerítésen kívül megvetetném a gazdaságilag bemenekülő emigrációba tartozókkal, még a csecsemőkkel is a fos-zöld mellényeket, hogy ne fázzanak ebben a melegben, és amikor másznak a kerítésen láthatóak is legyenek, még egy tartalék mellényt is kell majd mindenkinek vennie, mert a mászáskor megsérülhet a mellény a pengéken
– rendben van: máris iratok magyarul, akarom mondani rovásírásul szórólapokat
– aztán írni kéne az Uniónak is, hogy mi láthatósági mellénnyel akarjuk támogatni a gazdaságilag menekülő emigránsokat, adjanak ehhez vissza nem térítendő támogatást: mert ez az Unió egysége és fennmaradása szempontjából fontosabb ügy, mint a görögök megsegítése
– jó, de mi van, ha nem mi nyerünk, akarom mondani: ha nem mi nyerjük a legtöbbet
– az nem lehet, mert csak mi indulunk majd, mint annak idején Lajos bácsiék, amikor jóban voltatok
– lenne még más előny is
– persze, a náci barátaink ettől kezdve csak olyan fiatal lányokat vernének meg, akiken láthatósági mellény van, vagy egyértelműen látszik rajtuk, hogy cigányok
– egészen jó politikus (is) válna belőled, édes fiam
2015. július 21.