A buszmegállóban
Nem jött. Pedig nagyon sietett. Időre kellett mennie. A kocsi meg szervizben, valaki éjjel letörte a visszapillantót és valamivel körbekarcolta az egészet. A franc érti ezt: milyen emberek vannak ebben a városban. Utálja a tömegközlekedést: az emberek kipárolgását, az izzadt, véletlen egymáshoz éréseket, az ápolatlanságukat, a sok ronda arcot. És most tessék, még várnia is kell, hogy szenvedhessen.
A kocsiban legalább magában van. Nem kell alkalmazkodnia, odébb húzódnia, közelebb az ablakhoz, hogy legalább friss levegőhöz jusson. Persze ott meg a többi kocsival, főleg a vezetőkkel van a baj: elé vágnak, anyázzák, ha nem megy elég gyorsan vagy nem indexel, amikor bekanyarodik. De ezek csak átmeneti, kisebb bosszúságok, a következő kanyarban már nem is látja a kötekedőt. Meg aztán bekapcsolja a lég kondit, fölnyomja a Class FM Rádiót, aztán mindenki bekaphatja.
De most itt kell várnia. Már jó kis tömeg gyűlt össze a megállóban. Szép kis alakok. Ott van például az a kis köpcös, befont hajú, egy szál trikóban és egy alsógatyában. Vagy legalább is alsógatyának kinéző sortban. Hogy lehet így megjelenni: elképesztő. Arról a másik csajról nem is beszélve: lila hajjal, az orrában, a köldökében piercinggel, még a füle is ki van dekorálva lila golyókkal. És a tetoválások, na, ha az ő lánya lenne ilyen, úgy lepofozná, hogy egy életre elmenne a kedve az ilyen kinézéstől. Ezek nem normálisak. Inkább állatok, mint emberek. A többiek is. Mind komoran, mozdulatlanul, mint akik nem is élnek. Mintha vegetálnának. Mogorvák, kialvatlanok, ápolatlanok, mintha este kilenc lenne már, nem pedig reggel. Egy jó arc sincs köztük. Akire érdemes lenne, legalább ránézni. Miből élnek ezek? Élnek egyáltalán, vagy csak vegetálnak? Úgy is néznek ki, ezeket semmi nem érdekli. Az örök elégedetlenkedők, akik még magukat sem képesek rendesen fönntartani. Pedig ma mindenkinek van esélye. Csak élni kell vele.
Még mindig nem jön a busz. És egyre melegebb van. Már ott kellene lennie. Kész égés lesz, hogy rá kell várni, aki miatt összehívták a meetinget. Jól megy a cégnek, azt javasolta, hogy nyissanak egy új kirendeltséget Szingapúrban, mert azzal meg lehetne növelni 30 százalékkal az árbevételt és a profitabilitás növekedése sem lenne smafu. Az igazgatóságból hárman az ötlet mellett vannak, most jó lenne, ha a menedzsment is támogatná. Ez lesz a téma. Persze ő akar kimenni, naná. Ezt a bulit nem adja ki a kezéből. Aztán majd önálló lesz. Csinál egy Kft-t, aztán azt fölfuttatja Rt- vé, és bevesz majd valaki nagykutyát. Persze búsás haszonnal. ismeri a dörgést. Nem egyet csinált már. Csak sohasem magának, mindig a többieknek. Ő mindig a csapatban volt, kisegítőként, annyi csurrant csak neki. De most ennek vége. Most már ő jön.
Csak ez a kurva busz nem jön. Ránéz az órájára. Jesszus, el fog késni. Elönti a víz. A melle alatt érzi a nedvességet. A hóna alja is elkezd viszketni. Egyszer csak elkezd vele forogni a világ. Gyengének érzi magát. A retikül is milyen nehéz már, mintha a föld elkezdene hullámozni. Le kellene ülni – gondolja még, mielőtt elvágódik.
A befont hajú fiú ugrik oda elsőként, az alsógatyás. Óvatosan a hátára fordítja, megnézi a pulzusát. De rögtön odalép a piercinges lány is és gyöngéden megemeli a fejét és alá teszi a retikült, közben előveszi a papír-zsebkendőjét és szelíden letörli az arcát. Az egyik mogorva azonnal a mobiljához nyúl és hívja a mentőket.
Mindjárt itt lesznek…
2015. október 27.