6000 példányban készül. Havonta hozza a postás. Ha akarod, ha nem. Mint egy CBA reklám-szórólapot: ott találod a postaládádban. Ingyen. Legalább is így hirdeti magát. Persze: a pomázi önkormányzat finanszírozza. A Pomázi Polgármesteri Hivatal a felelős kiadója. Így könnyű: a mi adóforintjainkból „ingyenesen”. Mostanáig – a biztonság és az ellenőrzöttség érdekében – Szerenka Tibor, Pest Megye Közgyűlésének Fideszes alelnöke volt a lap főszerkesztője, ami legalább is gyanúsan összeférhetetlen. A novemberi újságot már a „független, tárgyilagos, semleges” Hamvas Atanáz-fő szerkeszti. Aki legutóbbi egyik Facebook megosztásában (amit János Pomázi „álnevű, arc-nélküli” facebookoló jegyez), egyoldalúan, elfogultan ad „félre”tájékoztatást a Hardi Péter által szervezett lakossági fórumról. Atanáz most már „kiérdemelten” lett a „Pomázi fő-polgárnok”. A kidoboló. A fő-szócsőbekiáltó. Az persze nem zavarja sem őt, sem a kiadót, sem a kiadásért felelős személyt (Pomáz város jegyzőjét, dr. Szabóné Bartholomaei Krisztinát), sem a szerkesztőket, hogy ami az újságban van, az mennyire tükrözi a Pomázon történteket, mennyiben fejezi ki a pomáziak véleményét, mennyire ad hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást. Hiszen nem is ez a feladat.
A feladat az, hogy bemutassa: Pomázon minden rendben megy, minden fejlődik, minden halad előre a „lenini úton”, és mindez a város „honvédő” polgármesterének Vicsi László polgármester áldásos tevékenységének köszönhető. Minden reklám-szórólap Vicsivel kezdődik és számos Vicsi képpel folytatódik. Meg a sikerek, az eredmények, a győzelmek harsogásával: mi minden fog fölépülni, mennyi pénz áramlik a városba, ki kapott kitüntetést elévülhetetlen érdemeiért. Ha megjelenik valami más is: az a néhány zavart-keltő, „ámokfutó”, „veszett csaholó”, hatásvadász demagóg képviselőről, polgárról, civilről szól, akik nem átallnak véleményt nyilvánítani, esetleg ellentmondani, javaslatot tenni. Miattuk nem mennek a dolgok gyorsabban előre.
Így működik a pomázi hírharsona.
Néhányan, néhányszor összejövünk beszélgetni; egy kicsit elképzelni, tervezgetni a jövőt; erősíteni egymást és a képviselőinket: lehet és érdemes valamit tenni, csinálni a jobbítás szándékával a városért. A város napján, szeptember 26-án, a Lokálpatriótákkal közösen kibéreltük a „város” egyik sátrát, ahová délelőttre – Pomáz Város ICO SE sakkcsapatának vezetőivel közösen – egy sakk szimultánt szerveztünk a gyerekeknek, délutáni programként pedig a város volt építészeivel egy beszélgetést tartottunk. A borongós, esős időben teltházas programokat sikerült tartanunk: állandó sürgés-forgás volt sátrunkban. Olyan sokan voltunk, hogy az előteret újra kellett szalmáztatnunk, mert olyan nagy lett a locspocs. Rengetegen voltunk: kivéve a Pomázi Polgárt és a Pomáz TV-t. Persze ebben nem találtunk semmi furcsát: a korábban megtartott közéleti fórumainkra is csak mindig a pomáziak jöttek el, a média képviselői – a meghívások ellenére – sohasem. Tudtuk: így van ez olyan civil kezdeményezésekkel, amelyek nem „élvezik” a város vezetőinek bizalmát, szeretetét, támogatását. Viszont érdekes módon a pomázi hírharsona mostani számában megjelent egy rövidke, korrekt, szakszerű, politikamentes beszámoló az eseményről, a sakk szimultánról. Csak „valahogy” lemaradt a sátor-bérlő házigazda neve, a civil(ek), a meghívók neve(i), mintha a város szervezte volna („a városi sátorban”) a szimultánt. Egyébként a mondat precíz: a sátor az városi volt, „csak” a kezdeményezés, a szervezés nem!
Nos, ilyen ez a Pomázi Polgár, ez a városi szórólap, mint a szokványos szórólapok: csak ami szép, ami kívánatos, azt mutatja be, a többiről nem beszél. De, hát ez is, úgy végzi, mint azok: a kukában…
2015. november 11.