Jaj, de sötét van! Pedig még csak most feküdtem le. A rolót lehúztam, jól van. Azért van ilyen sötét. Milyen nap is van ma? Szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek: a postás is itt volt, hozta a nyugdíjamat. Hova tettem? Meg kéne keresnem, mit lehet tudni, nem kell-e valamit vennem, amikor fölkelek. Mennyit is adtam neki, ötszázat, vagy többet? Meg kéne néznem, mennyi van a tárcámban. Mert aztán jönnek a számlák, meg a szerelők, arra is félre kellene rakni. Berigliztem az ajtót, vagy csak rázártam, meg kéne nézni. De mi ez a zúgás, valami be van kapcsolva? A gáz lesz az, vagy a fürdőszobából jön? És ott meg mi mozog? Biztos egy macska lesz, de hogy jött be a házba? Nincs is macskám már, régebben még volt, de Lajosom nem szerette, inkább kutyát akart. Mi van a Lajosommal, hol van most, miért nem jön be hozzám? Meg kéne néznem, mi lett vele. Szép temetése volt, az biztos, mindenki eljött, még a kártyás haverjai is, és a pap milyen szépen beszélt, majd holnap kimegyek a temetőbe, rendbe teszem a sírját. De mit csinál a sarokban az a macska? Valamit föl kéne kapcsolnom, mert nem látom jól. De ez a meleg az ágyamban olyan simogató, nem akarok fölkelni a sötétben. Bevettem a gyógyszert? Itt van az ágyam mellett, az éjjeli szekrényen, meg kéne néznem. Mikor Lajosommal összejöttünk a múltkor, milyen jókat nevetgéltünk: szép szál legény volt, mindenki őt akarta volna, még a Bözse nénje is, a Bözske, de neki csak én kellettem, senki más se. Tegnap kísért haza, vagy tegnapelőtt? Hogy rohan az idő. De mi ez a zúgás, megint hallom, honnan jön a zaj: a konyhából? Meg kéne néznem, de olyan fáradt vagyok, sokat sétáltunk a Lajosommal a határban, úgy elfárasztott. Tegnapelőtt meg, amikor szedtem aratáskor utána marokba, és később ledőltünk, hol lehet most a Lajosom? Most meg mért vagyok én ágyban, már rég föl kellett volna kelnem, hozzáfogni a dologhoz; ma mit is kell megcsinálnom, milyen nap is van ma: szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek…

2015. november 29.