Apámék már félórája lefektettek bennünket, már az ajtót is becsukták a két szoba között, amit először mindig csak résnyire hajtanak be, hogy egy kis fény beszűrődhessen hozzánk, amíg el nem alszunk. Hét éves lehettem talán, vagy nyolc, már nem emlékszem pontosan. A gyerekszobában, ahol feküdtünk akkorra teljes lett a sötétség, a csend is nyomasztóan és félelmetesen nehezedett megszeppent, remegő valómra. Csak feküdtem az ágyamban és nem tudtam elaludni. Öcsém már régen „álmodott”, egyenletes alig érezhető volt a szuszogása, mégis biztató zeneként hallatszott. De nekem nem jött az „enyhet adó”. Forgolódtam, gyömöszöltem a párnát a fejem alatt, kidugtam, aztán behúztam a lábamat a paplan alá, mégsem jött. Féltem. Apám, mintha megérezte volna, bejött hozzánk. Nem szólt semmit, csak leült az ágyam szélére, bal kezével elkezdte a fejemet simogatni, a másik meleg, oly sima kezét rátette az enyémre és cirógatni kezdte. A sötétség enyhült, a csend sem volt már olyan bántóan szorongató, elaludtam.
Ferenc pápa „Nagycsütörtök délután a Róma közelében fekvő Castelnuovo di Porto menekülttáborába látogat és ott a Nagycsütörtök esti szertartás keretében mossa meg tizenkét fiatal menekültnek a lábát.” Ebben a szétrobbanó világunkban, amikor csak kapkodjuk a fejünket a sok borzalmas merénylet, önként vállalt halál és halálokozás miatt; amikor elbizonytalanodunk a jelent és a jövőt illetően; amikor rettegünk magunktól, egymástól, az ismeretlen idegenektől; amikor mindenütt terroristákat, bombákat és fenyegetéseket vélelmezünk; amikor szégyelljük, vagy nem szégyelljük, de félünk: akkor Ferenc pápa lehajol a menekülőkhöz és megmossa a lábukat. Ferenc pápa mutat valamit, ami segít föloldani a félelmünket.
Orbán Viktor „érti” a helyzetet, „érzi népe” félelmét, „tudja” cselekvési kényszerét: összehívatja az Operatív törzset. Behívattat embert, ellenőriztet beosztottat, gépet. Tájékoztatást és adatokat kér. Kérdez, elemez, értékel. De semmiből nem kap eleget: ezért kihirdeti a migrációs, népvándorlási válsághelyzetet, kettes fokozatra emeli a terrorfokozatot és utasítja a belügyminisztert, hogy „a szerdai kormányülésre minden olyan, a terrorizmussal kapcsolatos tervezetet készítsen elő, amely korábban politikai viták miatt megrekedt; ilyen például az alkotmánymódosítás”. És mindez neki nem elég! Fideszes információk szerint „kiadja a kilövési engedélyt” Juhászra; Gulyás megkapja az egy év próbaidőt; előterjeszteti Lázárral a rendeleti szabályozás bevezetését. A páncélozott járművek a látható helyükre kerülnek, a TEK katonái, állig fegyverben megjelennek, a királyi híradók éjjel nappal ontják a híreket a helyzet komolyságáról, a haza sérülékenységéről, a külső (és belső) ellenség aknamunkájáról. Orbán Viktor láthatóan nem fél…

2016. március 23.