8:5
Ez nem egy vízilabda meccs eredménye, vagy egy serdülő női kézilabda mérkőzés első félidőjéé. De még csak nem is pH-érték a hasnyálmirigy-váladék, a bélműködés romlásáról.
Ez a 2016. évi magyarországi demokrácia-valóság eredményhirdetése. Az orbáni ’néppel a népért’, ’az egy az utunk’ hazugság-politika önleleplező valósága. Ez a jobboldali konzervatív-keresztény világ magyarországi ab normalitás újabb megjelenése. Ez már a magyar rendszer elfajulásának nyílt állami fölvállalása.
Ez, egy Alkotmánybírósági szavazás eredménye.
8:5.
Ennyi. Szavaztak. Ez jött ki. Persze nem véletlenül, nem váratlanul, még csak nem is elképesztő meglepetésre. Nem. A papírforma jött be. Mert itt mindig bejön a papírforma. Itt nem születhetnek meglepetések. Itt csak az esélyes nyerhet: pályázatot, állami támogatást, uniós forrást, trafikot, vagy ’csak’ választást’. Ez így lett kitalálva. És elfogadva. És megerősíttetve. Bebetonozva. Ezért csak ez, semmi más nem lehetett az eredmény. Mert akkor nem ez a rendszer lenne. Ez a rendszer ugyanis a meglepetések ellen van kitalálva. A spontaneitás ellen. A demokratikus véleménynyilvánítás ellen. Az alulról jövő kezdeményezések ellen. A civilség ellen. No meg a pedagógusok, a nővérek, az orvosok, a dolgozók, a szegények, tulajdonképpen mindannyiunk ellen. Csakhogy már észre sem vesszük. Minek. Hiszen, ha a hülyeség fájna, ezek ordítanának. De még csak nem is vinnyognak, nem is nyüszítenek. Sőt, ellenkezőleg, vígan dalolnak: már megint az van, amit ők akartak. És úgy, ahogyan akarták. És úgy is lesz. Hiszik: megváltoztathatatlanul.
Mert, miről is van szó? „Az Alkotmánybíróság szerdán 8:5 arányban elutasította egy Angliában élő magyar panaszát, aki nem értette, hogy a 2014-es választásokon neki miért kellett 5 órát utaznia, hogy a külképviseleten szavazhasson (pedig van hazai lakcíme), miközben a szomszédos országokban élő magyarok ezt levélben is megtehetik.”
Semmi meglepő, semmi váratlan. Hiszen – mint látható – Magyarországon is ’működnek’ az önálló, egymástól független hatalmi ágak. Itt is minden megy a maga útján; ha valami nem tetszik, ha valamivel nem értesz egyet, akkor indítsad be a gépezetet: fellebbezz, szervezz népszavazást, fordulj Bírósághoz, Alkotmánybírósághoz. Vagy legyél polgári engedetlenkedő. Ha lehetsz polgári engedetlenkedő. Sztrájkolj. Ja, hogy nem lehet sztrájkolni, hogy hiába fellebbezel, hiába tüntetsz, mert a véleményedet meg se hallgatják, figyelembe sem veszik, egyszerűen csak leszarják? Zakson, ilyen ez a világ, és kész!
Persze, hiszen minden úgy van kitalálva, összerakva, kinevezve: az Ügyészség, a Nemzeti Választási Bizottság, a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság. ’Nehogymá’ a többség legyen ellenzékben, pláne ne, a többséget ’képviselő’ vezetők, az elit, a kláni család és a lakájaik. Szóval, biztos, ami biztos: bandatagot mindenhová! Még a Nemzeti Bank élére is!
Szóval: most 8:5! Megnyugodhatunk: „Magyarországon stabil diktatúra van, minden Orbán Viktortól függ”, a dolgok ’rendben’ mennek tovább a maguk útján. Örüljünk: nem 13:0!
És, akkor mi van?!

2016. április 21.