Nézem és hallgatom a Szakszervezetet vezető elnök-asszonyt. Nem először próbálja megmagyarázni a bizonyítványát. Azt, hogy először szabotálnak, aztán mégis részt vesznek, tárgyalnak, egyeztetnek, és még sem lesz semmi eredmény. Látszólag megegyeznek, aztán mindig más történik: megígérik, majd mégse. Most is, itt van ez a törvénymódosító-javaslat: az Orbán-kormány képviselői „rábólintottak” a Tanács létrehozására; meg a huszonöt javaslatukból húszra. Aztán nincs benne. Meglátjátok, nem lesz ennek jó vége – emelte föl kisujját az elnök-asszony, el fog ez dőlni június végén, aztán lesz itt ne mulass szeptemberben.
És ez így megy hónapok, évek óta. Csodálkozással indul, hogy hallott már ilyet valaki is?! Óvatos csetepaté a sajtóban, aztán kis tüntetéssel kezdődik a hacacáré, egy nagyobbal, majd egy még nagyobbal folytatódik; végül, a soha meg nem valósuló sztrájk, amit mások is támogatnak, sőt Ők is sztrájkolnának belengetése zárja le a „balhét”… Persze semmi: a kutya ugat a karaván meg halad.
Bele van ez kérem kalkulálva, bele van ez kérem írva a történetbe.
Vagy itt van a végeláthatatlan alaptörvény-módosítások demokratikus egyeztetése, a szívet dobogtató színjáték. Aminek mindenki: boldog-boldogtalan a szereplője. Persze, főleg a pártok azok: nagyok-kicsik; kormányon-lévők és ellenzékiek; parlamenten kívüliek, mindenki. Mert hallatni kell a hangot, láttatni kell azt a kipirult arcot, ott kell lenni minden kilométerkőnél! Akkor is, ha mégsem kéne. Mert ilyen ez a világ, azt hisszük: a gránitszilárdságú újból és újból történő módosításának tétje van. Mert azt gondoljuk: ez kötelesség, mert ez mennyire magyar, mennyire demokratikus, mennyire a nép egyszerű fiainak és lányainak a követelésén alapul. Persze akkor, ha mi is benne vagyunk, mert akkor ott a hangunk, a véleményünk.
Hát a ló-fa@t! A kutyát jobban érdekli a véleményünk, mint az Orbán-kormányt! Olyan magasról sza@ják le, hogy mi, mit akarunk, hogy már nem is látjuk őket! Gondold végig: felépít, amikor Te nem akarod; megszüntet, amikor szükséged lenne rá; levélben, előre megírja Neked a véleményedet; megmondja azt is, mit tanulj, hogy ki a művész, ki a kontár, ki vezetheti le a szülésedet, kivel élhetsz együtt és hogyan. És akkor, még azt hiszed, hogy kíváncsi Rád egyáltalán? Csak arra kellesz neki, hogy hivatkozhasson Rád; azt mondhassa, hogy kétharmad; hogy Neked csinálja; Érted van, érted?!
Ki kéne lépnünk már végre ebből a szerepből!

2016. 06. 07.