„Mocskos cigányok, az összest föl kéne kötni és fejbe lőni” – hallotta meg a szavakat maga mellett, amikor testvérével utazott a buszon. Azon a héten ez már nem az első ilyen beszólás volt irányukba. Pedig mindketten jólöltözöttek, tiszták, ápoltak voltak, sötétebb bőrrel és fekete hajjal „megáldva”. Leszálltak, és gyalog mentek tovább. De a beszóló – társával együtt – szintén leszállt a buszról, és követték őket. Amikor elég közel jutott hozzájuk, akkor megint belefogott: „minden cigányt a sárba kéne taposni”, majd amikor óvatosan visszaszólt, hogy talán ezt mégse kéne, itt, a nyílt utcán, a város közepén, akkor támadójuk tovább szitkozódott, hogy „elvágom a torkotokat”, és így tovább. Akkor döntötték el, hogy elmennek.
Az elhatározás már jóval korábban elkezdett érlelődni. Mert a jelek először alig látszottak, de aztán egyre élesebben és egyre gyakrabban jelentek meg. És tudták, mert az évszázados vándorlásaik alatt megtanulták már, hogy a jelek nem hazudnak, ami egyszer felfestődött, az onnan nem kerül le többet, mellé még több ’festődik’! De azért a következtetést levonni, a döntést meghozni, majd a következményt megtervezni, a megvalósítást előkészíteni, és végül el is menni, az kemény.
Most meg, itt kinn, Angliában, újra látja a jeleket megjelenni. Már nem is a megjelenésnél tartanak, már exponenciálisba fordult a folyamat. Már nem is suttogó, már nem is rejtőzködő, már nem is a négy fal között, a családon belül, a szűk baráti körben szól: már az utca is az övé!
Akkor megint csomagolni kell. Menni tovább, föl, északra, most Skócia jön, aztán meglátjuk…
Viszont most új helyzet van, most már nincsenek egyedül, most már egyre több sorstársuk van, és egyre többen váltak hirtelen menekültekké. Lengyelek, magyarok, románok, lettek, akik eddig ilyet nem is éreztek, tapasztaltak, most megdöbbennek: őket is elérte a megbélyegzés, a rasszizmus alanyává válás állapota. Az, hogy egyszer csak a szabályos, szabályozott világból kikerültek, hogy ami eddig biztos volt, az bizonytalanná vált, amire eddig támaszkodni lehetett, az most bottá vált, ami őket üti. Mert most már nem(csak) szírekről, afgánokról, iszlám államról szól a történet…
Mert a magyar (brit, lengyel, szlovák…) álláspont világos és egyértelmű: „… olyan megállapodás jöjjön létre az Egyesült Királyság és az Európai Unió között, amely a magyarok és a többi közép-európai ország érdekeit megvédi…”. Közben ’népszavazunk’ egyet. Közben tovább piszkáljuk az alvó oroszlánt, tovább szítjuk a tüzet, hülyítjük az embereket. Hogy majd megvédjük őket.
Ettől a politikától!
Amit naponta csinálunk…

2016. 06. 29.