“A csőre töltött pisztoly mindenkinek jó, kivéve a börtönök és az elmegyógyintézetek lakóit.
Így van.
A közegészségügyre költött milliók fokozzák az inflációt.
Így van.
A fegyverekre költött milliárdok csökkentik az inflációt.
Így van.
A jobboldali diktatúrák sokkal közelebb állnak az amerikai ideálhoz, mint a baloldali diktatúrák.
Így van.
Minél több nukleáris robbanófejünk áll bevetésre készen, hogy bármelyik pillanatban útjukra engedhessük őket, annál nagyobb biztonságban van az emberiség, és annál jobb világot örökölnek majd az unokáink.
Így van.
Az ipari hulladékok, különösen a radioaktív hulladékok soha nem okoztak semmilyen kárt senkinek, úgyhogy senkinek egy szót sem kellene ejteni róluk.
Így van.
A nagyvállalatoknak meg kell engedni, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak: megvesztegetés, a környezet elpusztítása, árkartellek létrehozása, az ostoba vásárlók becsapása, a verseny megszüntetése, és ha csődbe mennek, az államkincstár kifosztását is hagyni kellene nekik.
Így van.
Ez a szabadverseny.
Ez bizony így van.
A szegények biztos nagyon elrontottak valamit, különben nem lennének szegények, úgyhogy viseljék csak a gyerekeik a következményeket.
Így van.
Az Amerikai Egyesült Államoktól nem lehet elvárni, hogy gondoskodjon saját népéről.
Így van.
Azt majd megteszi a szabad piac.
Így van.
A szabad piac önszabályozó módon igazságos rendszer.
Így van.
Csak viccelek.”
(Kurt Vonnegut: A hazátlan ember)