Azt írja a Török Gábor nevű megmondóember a blogjában, hogy „… ettől miért lenne vége a demokráciának?”. Hiszen – folytatja a már majdnem képviselő is lett publicista –, hogyan lehet ezt „összemosni azzal, amikor újságírókat börtönöznek be, lapokat tiltanak be, laptulajdonosokat robbantanak fel?”. Hiszen Magyarországon működik, aminek működnie kell: meg lehet írni, el lehet olvasni, lehet a távkapcsolót nyomogatni, le lehet leplezni – és így tovább, amíg csak meg nem unod. Hiszen ilyeneket a diktatúrában nem lehet csinálni, nem lehet szervezkedni, nem lehet leváltani.
Ismerősen hangzik mindez: egy kis cigányozás nem bűn, majd, ha ténylegesen lelőnek valakit, majd akkor (meglátjuk), persze akkor se, mert már lelőttek cigány-embert, nem is egyet, mégsem indult el semmi a felbújtó(k) ellen: sőt, a világ csúfságára kitüntették. Vagy megpróbáltak bezsarolni (nem lelőni, igaz) újságírót, ez is rendben volt, minden a törvények szerint történt. Aztán gágognak az egyik kereskedelmi TV beszélgető műsorában az MTK pálya megnyitásával kapcsolatban, és egy, csak egy ember tiltakozik nyílt zsidózás ellen, a többi „nem ért a focihoz”, és a műsor szép csendesen folydogál tovább.
Azt mondja a Török Gábor nevű megmondóember: van eszköz, és amig van, addig márpedig nincs diktatúra, ne tessenek riogatni itt kérem, „Emberek, nem vadak –/elmék vagyunk!”, ugye publicista? Szóval, akkor szépen várjuk meg, amíg megint lelőnek, bebörtönöznek, betiltanak valamit vagy valakit? Szóval az elmúlt hat év belefér? Szóval az elmúlt éveket demokratikusnak lehet nevezni, mert dumálni még lehetett, igaz magas ívben leszarta a hatalom?!
Szóval: belefér. Neki: belefér. Mert szerinte a demokráciának vannak támpontjai: „a szabad részvétel, a szabad versengés és a szabad nyilvánosság”. És a szerző szerint az első két pontban vannak lehetőségek, vannak még ki nem használt adottságok; nemsoká’ megfordul a széljárás, mert hamarosan „eljön majd ott az igazság pillanata: amikor megváltozik a közhangulat”, és akkor kiegyenesedik majd, ami ma görbe. És ezt komolyan is gondolja. Azt persze elfelejti megemlíteni: miért, mitől, hogyan? Eljön. Itt lesz. Benne van a levegőben. Ja, mert itt demokrácia van. Pont.
Szóval, Török úr, ez nem tetszik, ez nem jó, ez nem elég, érti?!
És, akkor mi van…

2016. 10. 10.