„Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked!
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől”

Öt perc alatt kijöhet belőlem a bélsár is, és akár annyi idő elég lehet kitörölni a seggem: legalább nem lesz székrekedésem.
Öt perc alatt le is tusolhatok, még a megtörölközésre is futja: legalább nem leszek büdös.
Öt perc alatt felöltözködhetek és elindulhatok sétálni a kutyával: milyen hálás lesz az ebadta.
Öt perc alatt elolvashatom a „headline”-kat, és képbe kerülhetek a történésekről: legalább sejteni fogom, hogy hány az óra Vekker úr.
Öt perc alatt többször is megsimoghatom az unokám fejét és elmondhatok neki egy mesét is: milyen csillogás lesz a szemében.
Öt perc alatt elolvashatom Ady, Az isten dicsérete című versét: „Öntestünket, amit adtál, / Sanyargatják, sanyargatjuk, / Amit adtál, visszaadjuk.”, legalább érteni fogom istent.
Öt perc alatt elküldhetem a jó q@a anyájába a kisvasúti kormánybiztost, amikor levelet írt az etyeki polgármesternek, hogy „ha nem tetszik nekik a nyomvonal, saját költségükön terveztessék át.”, legalább rögtön nem üt meg a guta.
Öt perc alatt fölhívhatom végre a barátomat, hogy mi van vele, legalább nem érzi majd egyedül magát.
Öt perc alatt megírtam ezt a szösszenetet, legalább nem törtem össze itthon a berendezést…

2016. 11. 01.